Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Darkó István: Utrakelt hajlék

Darkó István: Utrakelt hajlék

kedvű lassúsággal ment végig a patak mellett a piactér feléi.

A Főtéren, a Szentháromság szobor előtt megállóit. Levette a kalapját, letette a földre és ráhágott. Beszédhez durálta magát, amikor két ember fogta közre és nehéz nyelvvel, tar pogva örvendtek neki.

— Ni, hisz ez Karvaly ur I — recsegte Zubor, a nyugalmazott rendőr őrmester. — Mérges nadragulya gyökeri, de örülök, hogy látom. Becsapva éreztem magamat ma este, Békásnál, amért nem tetszett eljönni. Istenségemre mondom, hogy nyolcezret testvérek között is megér...

— Ideadja Zubor ur hétért is, — nevetett megelégedetten Bálint. — No- hét lesz, vagy...

Kinyújtotta a tenyerét. Az őrmester feléjemarkolt, de nem csapott belé.

— Mérges nadragulya .'gyökeri. Veres szőr nőj jön a pofámon, ha nyolctól még lefelé megyek. Nyolc, Karvaly ur, se rá, se belőle! Inkább összedűtöm, de alább nem megyek. Nyolc, ahogy mondtuk. Elsején át is adom .

— Nyolc ! — rivalt rá Bálint és megmarkolták egymás kezét. — Huncut gazember, aki a másikat becsapja. Amjt ér, azt éri. Héttől a nyolc csak egy. Ha hull is a vakolat, majd visszakénjük a helyire. Négy szoba, konyha, spajz, és mellékhelyiségek. Senki se fog a földön aludni. A kert ellátja a háztartást, a tehén adja a tejet. A mintagazdaság saját üzemiben lesz tartva. Manci stafirungot kap, az asszony nem mosogat tizenegyig. A gyerekek nem bőgnek étel után...

Megindultak az utcán felfelé. Bálint jókedve énekbe próbálkozott:

Kék tó, tiszta tó, melyből az élet vize áradt..

Egyáltalában nem tudott énekelni és most olyan csúnyán kiáltozott, hogy a másik kettő ijedten csitította :

— Én komoly ember vagyok, — mentegetőzött Bálint, — de tudja őrmester ur, ma nagy öröm ért.

— Milyen nagy öröm ? — értetlenkedett az őrmesteri.

— Milyen ? Hát általános nagy öröm. Mindenre kiterjedő nagy öröm. Régóhajtott öröm...

— Hát el is kél az öröm a háznál. De el is — helyeselt az őrmester}. — Mérges nadragulya gyökeri, nagyon is el. De jobban nő annak is a gyökeri, ha néha borral egy kicsit meglocsoljuk. Ha még az se volna, akasztófát érne ez a murcos élet.

— őrmester ur, — torpant meg egyszerre Bálint, — én magának a felét most mindjárt kifizetem. A másik felét úgy, ahogy megbeszéltük. Törlesztőm negyedévig. De a felét iziben átadom. !