Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Figyelő - Marek Antal: A hetvenéves Herczeg Ferenc

Figyelő sóját már nagyobb elmélyedésre és a históriai okók és okoza­tok alaposabb mérlegelésére nevelték. Mindez Herczeg Ferenc oeuvre-jén már nem változhat semmit. Szellemét távolról derengő északi fényhez is hasonlí­tották és ez a fény rezgéseiben túl rövidhullámú volt ahoz, hogy felmelegithesse a szellem és a test mai éhezőit. Her­czeg írói kontúrjain ez a legnagyobb csorba. Mennyivel átfo­góbb, magyarabb és emberibb Íróvá válhatott volna, ha a magyar glóbusz életének nemcsak felszíneit tekinti, hanem elmélyül megsebzettjeinek életébe is. Uj könyve azonban, amely egy «Vallomásaim» címmel ké­szülő ötkötetes mü bevezetéseként hagyla el a sajtót, igaz és meleg írás,. A gyermek Herczeg jelenik meg előttünk ösz­tönéletével, csíny tevései vei s a gyermekkor sok megható ese­ményével fűszerezve. Az iró önmagával szemben felmelege­dett s mértföldnyi lépésekkel jött közelebb olvasóihoz. Sok olyan epizódja van ennek a műnek, aminek birtokában ért­hetőbbé válik előttünk ez a zárkózottságáról híres iró. Elis­merésre méltó az az akaraterő, amellyel Herczeg Ferenc pél­­dáúl a magyar nyelvet megtanulja. Mikszáth, a nagy magyar szkeptikus irta róla a múlt századvég kedveskedő modorában: «Ah, ez a Herczeg Ferenc! Ez minden teóriát agyongázol, amit felépítettünk arról, hogy a nyelvet az anyatejjel kell beszivni. Előtte feltárta fátyolét, mézét, rejtett szépségeit, gyö­nyörűséges formáit, gyöngédebb akarván hozzá lenni más ide genekhez képest, mintha mondaná : Amiért olyan bolond voi­­tái, édes fiam, hogy magyar iró lettél, mikor világnyelven is írhattál volna, teljesen odaadom magam néked.» Igen, Herczeg Ferenc irói pályafutásán nagy hasznát vette annak a Jókai, Mikszáth és Gárdonyi által hajlitgatott magyar nyelvnek, mely egy növekvő polgárosodás kísérőjelensége volt a 67-es Magyarországon. Párbeszédeinek szellemessége, kissé kiábrándúlt humora és finoman csiszolt mondatai tették Őt oly közkedveltté a magyar középosztály szemében. írásai for­dítások révén kifelé is hódítottak, egyes vigjátékai versenyt futottak a külföldi színpadokon a budapesti exportdrámák leg­jobb termékeivel. Egy szerencsés életpályát futott be és saját bevallása szerint mindent elért az életben, amire vágyott. Milyen kevés ember és főleg milyen kevés művész mond­hatja ezt el magáról. MAREK ANTAL dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom