Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-10-01 / 8. szám - Irodalmi Szemlék - Possonyi László: A mai Európa szellemi irányvonalai
Irodalmi szemlék azt a gazdasági tudást meg nem szerzi, aminek a Thüi-mgerek régi polgári kultúrájuk birtokában, lettek részesei. Most egyformán szenved munkás és tőkés, a Thüringerek egészen a nyomor szélére sodródnak le. Már nem meleg a konyha, nem adhatnak meleg leveseket és kávésbögréket az utca nyor morultjainak. De a szegények, akiknek évtizedeken keresztül szinte második és jobb otthonuk volt a Thüringer ház konyhája, most is eljönnek ide. Eljönnek, hogy fagyott krumplijukat, kis mái éli s^tj ükét és szegényes élelmiszerkészleteiket megosszák az egykor gazdag polgárcsaláddal. Panait Istrati ciklikus regényt ir, Adrien Zograffi egyik életfejezete lezárul. Az élet tovább folyik, a regény alakjait szétszórja a sors — egyszer majd megint találkoznak egymással — most csak egy tanulság marad belőle: ne osztályok szervezkedjenek egymás ellen, mert a győztes osztály többé-kevésbé mindig kizsákmányoló lesz, hanem az egész emberiség szervezkedjék meg szeretetben, szolidaritásban és emberiességben a nyomorúság ellen. Panait Istrati ciklikus regényt ir, Adrien Zograffi egyik gátolt, ide jutott el a társadalmi harcok megítélésében-. Ha támadják is baloldalról, a megoldást nem az osztályharcban keresi többé, hanem az emberiségnek szolidáris megszervezésében. Hivő és jóhiszemű embereket keres a vezérlőknek, akik nem vakittatják el magukat osztályharcos dogmákkal, hanem az egész emberi közösség javát keresik: Nem lesz érdektelen, ha néhány sort közlünk itt nyilt leveléből, amelyet 1933 tavaszán irt Francois Mauriachoz : «En itt nyíltan ki is jelenthetem, hogy a jövőben nem Is tudnék másfajta művészt szeretni, mint áld. jóhiszemű és hivő), A többiek akkor sem érdekelnek többé, ha akár olyan nagyok is, mint Homérosz. Teli torokból kiáltom tehát, hogy a jövőben ne is szeressen senki másfajta művészt azok közül, akik szenvedik századunk betegségét. Az olimpiai művészetnek most nyugalomba kell vonulnia. Mert egész sereg dolgot újra kell elrendezni a világban. A munkásság sorsáról van szó, kiáltják a baloldalon. Borzalmas tévedés. Ezt csak a múlt században hitték és hirdették igy. S ez a szellem most leheli ki a lelkét. A pórázon vezetett munkásság öli meg gépfegyvereivel és hazugságaival mindenütt, ahol szembe találkozik vele. Valóban mindezt meg kell változtatnunk. -De a hiba nem a szisztémákban van, hanem a saját szivünkben. Szivünknek eme gyengeségei folytán mindaz elromlik, amihez hozzányúlunk, legyen az tudomány, művészet, technika, erkölcs, sport vagy ideál és vallás. Az emberi életnek eme szépségei és díszítményei, amelyeknek a lélek létezéséről kel-
