Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Tamás Lajos: Két vers (Gunnyaszt az ősz. Temető és bölcső)

Tamás Lajos: Két vers

Gunnyaszt az ősz a magyar tanyán.

Két nagy ökle van, azzal kapaszkodik a háznak, Horpadt fedélnek s néhány akác sárgán

Búsul az udvaron, a szél, a szél,faleveleket kavargat.

A tüzek kiégtek, a nap se süt, de a mélyben Már a víz gyülemlik, fojtott szava van,

Fekete, mint a tinta, láthatatlan, akár az éjjel,

Esők, patakok, jég, források rakják össze, csöppre csöpp. Feszegeti a hurkot, a kérget, roppant nyugtalan,

Csak a sugarat várja, hogy kilendüljön

Fehér taréjjal, szabadon.

TEMETŐ ÉS BÖLCSŐ

A mélyben él, lélekzik, tekerődzik

Kis hal, nagy hal, rák, kagyló és moszat. Mi csak sétálunk s néha a vizet nézzük, De nem tudjuk, mi van a tükör alatt.

Siet a víz, valaki kergeti le a Hegyekből anyja, a tenger felé,

Sokat lát, sokat akar, bukfencet vet, Olyan a mosolya, mint a gyermeké.

Néha csillog, mint a gyík páncélja, Néha vörösen izzik, mint a bősz harag. Folyó, mely ártatlan, csöndes s ha Éhes, akkor a partba is beleharap.

GUNNYASZT AZ ŐSZ