Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Bodor Aladár: Két vers (Piros mozdony. Ligeti pad)

Bodor Aladár: Két vers PIROS MOZDONY Földobog... s egy alagútból Szeme kigyul s jő piroslón, Újra itt a régi láz, oh, Elragad a piros mozdony. Elég volt itt. Bús állomás. Kormos üvegtető-égbolt, Rozsdás sínen ritmustalan Állni, várni — oh elég volt! Megcsillanni uj hajnalban, Oh, zihálni forró mellel, Szétvetni az éj kárpitját, Oh, röpülni uj szelekkel!... Harmatos rét sorompótlan, Uj virágok, kék világok, Szédült hidak ölelése: — Kitárt karral beleszóltok! Róma, Páris, Alpok, fjordok... Ezer küszöb ég alattam, Kóstolatlan bor s titok vár, Ezer szépség, csókolatlan... ...Becsukódik szemem, mint a Méhsejt, mézzel teli telten, Piros mozdony, hallgatózom,. Messze, messze dobog bennem... Mennyi az ut, mit nem jártam, Mennyi a tűz, mit nem égtem, Mennyi forró csókos Szépre Várok még uj reszketősben! Száz alagút tárul, zárul, Száz messzi sin borzong bennem, Jaj nekem, be gazdag vagy még, Csókos vagy még, Ismeretlen!

Next

/
Oldalképek
Tartalom