Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Simándy Pál: Madách

Simándy Pál: Madách

élet értelmét és célját; akár mert nagyon is bizonyos és világos meggyőződése van arról, hogy az élet értelmetlen és céltalan ; az ostoba véletlen szeszélye és játéka.

Ami a másik kérdést illeti : az ethikus magatartás problémája bizonyos tekintetben független kérdés attól, hogy az életnek és világnak van-e és mi az értelme és célja. Mert akár van értelem a világban, akár nincs, azt a kérdést, hogy milyen törvényszerűségek irányítják cselekedeteinket, ettől függetlenül meg kell oldanunk és állapítanunk.

Madách tragédiája mindkét kérdésre sajátos és egyéni választ ad

A vallási kérdést illetően Madách bírálóinak a véleménye erősen megoszlik atekintetben, hogy az Ember tragédiája optimista, vagy peszszimista világnézetet képvisel-e.

A kérdést ebben a felállításban valóban nem is lehet eldönteni. És épen ez az, ami sajátos a Madách tragédiájában. Karinthy egyik tanulmányában, amely épen a Madách-centenárium alkalmából jelent meg, helyesen és igazán utal arra, hogy az Ember tragédiája sem pesszimista, sem pedig optimista; illetve époly mértékben optimista, mint amily mértékben pesszimista. Madách világszemléletét tehát az optimizmus és pesszimizmus mértékével felbecsülni nem lehet. Pesszimizmus és optimizmus úgy futnak itt egymás mellett, mint a párhuzamos egyenesek, amelyeknek van ugyan találkozásuk, de csak a végtelenben. Karinthy — a maga egyéni módján — a humor világnézetének nevezi azt a szemléletet, amellyel Madách az élet és világ dolgait leméri. Vagyis annak a fenséges és dicső attitűdnek, amelylyel a maga egyetlen és fölényes helyzetéből a teremtő Isten szemléli az élet és világ eseményeit. Ám ép az Ember tragédiája a bizonyság amellett, hogy ez a szemlélet az egyetlen és fölényes Helynek van fenntartva. Az embernek az isteni szemlélet eme biztossága és bizonyossága nem jutott osztályrészéül. Az Ur nem hajlandó feltárni Ádám előtt „a titkot, mit jótékonyan takart el istenkéz vágyó szemétől“ Madách vallásos szemléletét és filozófiáját igazában hivő agnoszticizmus-nak. kell neveznünk. Agnoszticizmus, mert az élet és világ igazi értelme és végső célja ismeretlen: megismerhetetlen maradt előtte. Nemcsak hogy kész és exakt ismeretei, vagy lezárt dogmái nincsenek róla, de bizonyossága sem. De mégis hivő agnoszticizmus ez, mert hisz abban, ami felől nem bizonyos. Úgy cselekszik, mint aki hisz ; mintha tényleg volna az életnek értelme és célja. Ady előtt tehát már Madách megélte a sajátos magyar vallást, amelynek mottója: „Hiszek hitetlenül Istenben“. Az élet és világ értelmetlen magyar értelmét: egy bizonytalan bizonyosság rejti magában.

Ez a furcsa világszemlélet egy ugyanolyan különös és sajátos ismeretelméleten nyugszik Madáchnál. Ha azt a kérdést vetjük fel,