Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-09-01 / 7. szám - Figyelő - Keller Imre: Az elvetélt szlovenszkói drámairodalom
FIGYELŐ AZ ELVETÉLT SZLOVENSZKÓI DRÁMAIRODALOM Porzsolt Kálmán emlékirataiban megemlékszik azokról a küzdelmes évekről, melyekben a magyar drámaíróknak fel kellett venni a harcot a napilapok lenézésével, a kritikusok gunykacajával, a közönség közönyével, a színigazgatók huzódozásával és a színészek hanyagságával. Elmondja, hogy ha valamelyik drámairó az igazgató szivén kopogtatott, akkor a legridegebb és legbántóbb visszautasításra talált. A kéziratot legtöbbször ügyes kifogásokkal el se fogadta. Vagy ha mégis íróasztalára került, hajánál előráncigált kifogásokkal visszautasította. Nem merte a darabot előadni, mert remegett a sajtó egyhangún ledorongoló állásfoglalásától. Félt az üresháztól. Félt a közönség tüntető távolmaradásától. Igen: a sajtó és a kritikusok ! A nyugateurópai műveltséghez való csatlakozásukat azzal jelentették be, hogy a magyar szellemi termékekkel szemben felfokozott igényességgel léptek fel és a talált hiányokon, hibákon és gyengeségeken befurakodtak mint az ék a tuskóba és szétrepesztették az egész alkotást Közben szellemeskedtek, gúnyolódtak, élcelődtek és le is csaptak az íróra. Az igazgatót és színészeket sem kímélték. Ebben az atmoszférában szinte természetesnek kell tartanunk a közönség huzódozását a magyar darabokkal szemben. Úgy érezte magát, mint ha a drámaíróval együtt a máglyára kerülne és a drámával való elégeltetést valójában meg is érdemelné. Egy magyar darab premierjére többnyire magával viszi előítéletét Ezért van, hogy még ha jó volt is, senki sem exponálta magát. Legkevésbbé a színész. Immel-ámmal nyúlt a szerep után. Nem igyekezett a darab leikéhez jutni. A jellemek gondos kidolgozására sem időt, sem erőt, sem tudást nem pocsékolt Amint a színész érzett, gondolkodott és cselekedett, éppen úgy járt el a rendező is. Először agyontanácsolta a szerzőt. Itt is, ott is javítóLt, húzott egész az értelmetlenségig. Uj felesleges részeket hozzáiratott. Szóval társszerzőnek lépeít be sokszor irói kvalitások és művészi elgondolások nélkül. Az így dilettáns maskarába öltözött színmű megbukott. A darab kiállítást’ is olcsó volt.
