Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-03-01 / 3. szám - Nyiresi-Tichy Kálmán: Magyar zátonyon
Tichy Kálmán : Magyar zátonyon melyeket a maga megmaradása érdekében tett és a harcot, melyet jogaiért vívott. A nehézségek, melyekbe czélom valósítása ütközött, nem riasztottak vissza, legfeljebb arról győztek meg, hogy feladatom teljesítéséhez kevés egy emberi élet! A népnek nincsenek hártyákra irt és gondosan megőrzött kiváltságlevelei. A nép fia nálunk 1848-ig úgyszólván az alkotmány és törvény védelmén kívül állott : Írott történetünkben három alakban szerepel t. i. midőn az ország terheit viseli és az uradalmak fundus instructusát gyarapítja; midőn elnyomóin megsebzett fenevad módjára boszut áll és midőn a felébredt lelkiösméret a misera contribuens plebs terhein egyet könnyít! Még vallásos meggyőződését is századokon át a — földes ur határozta meg; vele született emberi jogait a XVIII. században egy urbárium fukar kézzel mérte ki; keze gyümölcsén a földes ur és a lelkész obztozott meg és a jog hatalma mindig az erősebb és gazdagabb osztály részén volt! Róla, nélküle rendelkeztek vérével és vagyonával ! Példa erre a „Kisvárosi élet a XVI-XVII században“, mely tanulmányom tárgya és Rozsnyó város múltjából indul ki.“Ez Mikulik, a történetiró, önmaga rajzolta arcképe. Ennél tökéletesebben senki nem állíthatná őt olvasói elé. Örök veszteség, hogy további nagy tervei derékba törtek. Az „Adatok a nemesi élethez a XVI.-XVII. században“ c. munkájának csak két fejezete maradt félig készen, a „Magyar bányajogi lexikon“ is csak a B betű elejéig készült el, kisebb dolgozatai jelentek még meg s 1886 eleje váratlanul sírba vitte. Közvetve ennek is történelmi búvárkodása volt az oka: nagy müvének anyagát gyűjtögette és újév napjaiban apósánál, Brecz erdőmesternél, Jólészen hallotta, hogy Andrássy Manó gróf Betlérben időzik. Kora reggel, dermesztő hidegben ült szánra, hogy a grófot felkeresse s vele levéltári kutatásairól, főként az Andrássyakra vonatkozó dokumentumokról tárgyalhasson. Ma már bajos megállapítani, a véletlen hozta-e magával a helyzetet, vagy szándékosság volt, hogy Andrássy Manó, a híres vasgróf nem vezette be vendégét a kastélyba, hanem kinn, a szabad ég alatt beszélgetett vele hosszú ideig, ő maga talán dúsan prémezett vadászbundában, a népsorsért lelkesülő történész pedig vékony kis felöltőben. A beszélgetés után Mikulik újra szánba ült s visszatért J ólészre. Súlyosan átfázva ért haza, másnap már betegen jött Rozsnyóra s tiz nap alatt a tüdőgyulladás kioltotta az életet sanyarú ifjúsága miatt nem elég ellenálló szervezetéből. Ekkor tűnt ki igazában, hogy Rozsnyó mennyire szerette,
