Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-09-01 / 7. szám - Irodalmi szemlék - Féja Géza: Magyar irodalmi szemle
Irodalmi szemlék békés, idillikus képbe nyugszik, az iró belső derűje és nyu;galma még legyőz mindent. Ennek az idillnek a vérét csorgatta legutóbbi regényébe, a «Békalencsébe» is, viszont uj, regényében épen a t árs adaloms ze m 1 éle t e bontakozik ki. Ezért nagy esemény ez a könyv az ,iró fejlődésében. S ne gondoljuk, hogy valami egyoldalú osztályszemüvegen át nézi Szabó Pál a magyar életet. Mindent .mérlegre tesz és a saját osztályáról is bátor és éles ,kritikát ad. Az egykés» falu fonnyadt-fülledt életét, sivárságát, légköréi adja, a falusi intelligencia belső elszegényedését, de folyton ki is emelkedik belőlük s a tragédia sötét szövetébe az élet ronlhatatlan színeit is beszövi. Az életet s a halált egyenlő mértékkel méri s igy azután ma, mikor prózánk jórészében drámai arc bontakozik, vagy rejtőzködik, Szabó Pál az epikus művész kiegyensúlyozottságát, nyugodt meseritmusál hozza. Regénye vége azonban elsietett s olvasása után nem érzünk maradéktalan élményt,. De akkor irta, mikor fontos fejlődési lépések történtek benne is ez a könyve sem esés, eddig megharcolt színvonalát' tekintve. Az egykés falu nagy kérdése Kodolányi Jánost is folyton nyugtalanítja. Nemrégiben jelent meg «Sötétség» című nagy novellája külön füzetben. Már esztendők óta kevés könyv tett rám ilyen megdöbbentő hatást. A Sötétség falusi történet az egyke tájáról, Délbaranyából. A fiatal menyecske kétségbeesetten védekezik, nem akarja magzatát elpusztítani, mint a másodikat. A másodikkal igy kellett tennie, reákényszeritették s .most érzi finom asszonyi ösztönével a reá leselkedő biztos halált. Mellette a napa, anyja, Mari néni, mint a rontás szellemei, nyugodt orsópergetés közben együgyű fölénnyel szövik a tragédiát s a halált. Két fiatal élet vergődik a kezük közt s ők hidegen, nyugodtan teljesítik a törvénnyé ’ merevedett szokást, a legszömyübbet, ami egy tesLileg-lelkilcg megnyomorított népréteg lényéből születik. A viaskodásnak, az élet s halál viaskodásának, a szelíd és süstörgő, a könyörgő és kegyetlen mondatok harcának vége szakad, mihelyst hazaérkezik a vásárról a fiatal férj és az após. A férj elkártyázta az eladott marha árát, tehát a keserűségnek ki kell robbannia. S a napa ösztönös romlottságával a terhes fiatalasszony felé irányítja a vihart, aki bűnös az ő szemében, hiszen szegény: gyermeket akar. A férj leüti az asszonyt, vérezve fektetik ágyba, lázban ég, másnap mégis végrehajtják a «műtétet»» Belehal. Siránkoznak és virrasztanak a halott felett... Kodolányi minden szava a realista kifejező művészet csúcsán jár. A reálista iró sokszor elvész a valóság végtelenségében és a «sokkal», az aprólékossal akarja a mo
