Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-09-01 / 7. szám - Lányi Menyhért: Saulus megtérése

Lányi Menyhért1 Sau’us megtérése

kristályain, ám az ő szavait nem rögzítették papirusra, csak a lelkek legtitkosabb rejtekén őrzik az ellenséges fülek elől és bezárt szobák, barlangok és erdők rejtekén küldözgetik egymás fülébe suttogva és halálos hittel. Saulus igy hát nem tudhatta, milyen szavakba formálódtak azok a gondolatok, amelyek eleven test vérét csapolják át eleven testekbe. A tanítvány oki, akik az első riadalomban elszéledtek, nem elég vakmerőek és elszántak arra, hogy tényleges vassá kovácsolják a vért, amely a hitért ömlött. Mondják, sokan megtértek a Törvény szilárdságához és a szeretet lappangva terjeszti illatát, mint fényét a véka alá rejtett gyertya... Pedig ő nyíltan a tömeg elé állt végzetes szeretetével...

— Ó az a szeretet... Most világosan látja, bölcsebb a hir, (lég betűhöz való ragaszkodásnál. Ravaszul kikovácsolt, türelmes, de céltudatos fegyver. A kisszámú lázadó sereg, bármily hevületü is, a kifogyhatatlan kohorszokkal szemben elvérzik, ám ez a szeretet, ha becsempésszük a pogányok palotáiba, megrögzitjük a lelkekben, amiken sok szobor istenség zűrzavarja honol, akkor ez a vajpuha szeretet kemény fegyverré izmosul, amely eltörli az uralkodó és a leigázolt közé emelt korlátot, elkorhasztja a kohorszokra épített hatalom bástyáit és Judea szabad lesz... Igen ez türelmes, biztos fegyver a túlerő ellen. A próféta jól látta népe szabadulásának útját.

— Milyen kegyetlen, konok vakság, megölni éppen azt, aki a felszabaduló Törvény útját építette. Vagy talán ö akarta igy, hogy erőtlen hangja a halál kürtjén harsogó parancscsá váljon? Mindegy!

Saulus felszabadulva érezte, hogy szive szavát összeegyeztethette a szemek vádoló szeretetével.

— Ö is a Törvény épségét akarta. Vagy nem hirdette-é, hogy: A világ elpusztul, de a Törvényből egy jottányi se vész/ cl? ö a Törvény megértetlen és megkínzott őre volt.

Saulus felszabadult és lelkének megnyugvására a napsugarat kereste, amely az ö közeléből hull rá és rápermetezi az engeszlelés megváltó aranyát. És boldog felszabadulással rótta a város uccáit, mígnem egy kis térre ért, ahol egy; .ifjú ember átszellemült magasztossággal hirdette az igét és a tömeg lelke édes szenderrel engedte át magát a szavak jótékony vigaszának. És Saulus megállt és hallgatta. És visszhangzottak Lhozzá a szavak, amik elrekedtek utjából, mikor lejött a törvény márványterméből és ime a szavakra talált, szeretet rózsái fakadtak előtte. De akkor az ifjú dacos haraggal emelte felszavát és kinyilatkoztatta a merész akaratot:

— Megmondatott: ledöntöm a templomot, hogy három napon belül uj templomot emeljek. És nem támadott-e fel ha-