Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-09-01 / 7. szám - P. Gulácsy Irén: Indul a gálya!
P, Gulácsy Irén' Indul a gálya! De hol a pihenő ? A fekhely ? Bármi nyomorúságos is ? Jánost szinte már gyötörte az egyhelyben való ülés s a kemény lóca. Várt. Várt valami engedelemre, ha mindjárt a kínzó korbácsok kíséretében is, hogy csak szabadulhasson helyzetéből s kinyújthassa gémberedelt tagjait. Azonban semmi se mozdult. Nem jött senki. Körötte egyre gyakrabban ismételődő dobbanások és csördülések jelezték, hogy rabtársai lezuhannak a padok alá. Ebből megértette, hogy az ő számukra ugyan nem vetnek ágyat. : Nincs többé fekvőhely és nincs többé pihenés ! Mellére ejtette hát fejét s belehulll ő is abba a mély tudatlanságba, mely közös járópallót képez álom és halál, közt. \ Aludt, neim tudva arról, hogy ő is a pad alá gördült|, hogy ott fekszik a gálya fenekén, szomszédja verejtékes mellén nyugtatva arcát. Aludt, csali aludt, testének tökéletes elengedésével, izmainak teljes ernyedtségével, szellemének gondolatainak teljes megsemmisülésével. * # * így rontott rá a hajnal s az őrök kezében suhogó ébresztői. Fölriadt rá, de már nem kiáltott. Az álom megfürösztötte lelkét, fölujitolta erejét. Birta az ádáz tornát hangadás nélkül. Sőt várta az üléseket ! Érezte, hogy legfőbb ideje, iskolát kezdeni, melyben önmagát nevelje a szenvedésekhez, minthogy azok semmikép se fognak hozzá alkalmazkodni. összeszoritotta a fogait és csukva tartotta szemét. Föladatául tűzte annak megfigyelését, hogy micsoda érzésekből tevődik össze a fájdalom. Hogy kezdődik, folytatódik és szűnik meg az a rejtélyes dolog, amit igy neveznek.? A korbács lehullt. Végighasitott hátán keresztül. Megrándult rá, hogy minden izma csomóba szökött. Hanem azért néma maradt. Fogadta, figyelte, szűrte a nyert benyomást. ; ' I ; r' és sajátságos tapasztalatot lett. így, értelmének tevékenységétől kísérten, a fájdalomnak nevezett érzés nem hatott rá olyan élénk kínnal, mint mikór gondolat nélkül terült oda neki. Nem hatalmasodott el rajta úgy. Nem alázta őrjöngő fetrengésbe. Még, és még egy ütést várt! Egyik nyakszirtjétől melléig, másik vállától csípőjéig ta-j lálta. De ezeket is birta csöndben állni.
