Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-09-01 / 7. szám - Szombathy Viktor: Csók Velencében
Szombathy Viktor: Csók Velencében csendesen ringatni kezd. Giulietta, gyönyörű velencei nő, mégis csak kis komédiáslány vagy I De nappal sokkal jobb színésznő, mint ilyenkor este... ámítani tudsz, énekelni nem... Sápadtan áll föl, szembenéz a lánnyal. Az egy pillanatra rámered s elsikoltja magát. A szomszédság odanéz, azt hiszik, énekelni fog. i — Brávó, — kiáltja el magát a harmadik szomszéd,— külön müsorszám a gondolákban. Többen arrafordulnak'. Péter közelébbhajol, úgy súgja a fülébe: . ' — Egyszóval ez a «magántársaság»... Operaénekesnő... Előkelő velencei urhölgy... Hangja szégyenbe kerget. Úgy érzi, igaza van, becsapták, rászedték, az egész Velence áporodott kanális, el innen, el... A lány egy pillanatig lehajtja a fejét, aztán elönti a pirosság, kis keze ökölbeszorul, úgy érzi, minden elveszett, nem, tud többé játszani, egyszer akadt jegy gazdag idegen, az sem sikerült... Gazdag? Itt szorong negyedmagával! — Disznó ! — kiáltotta elkeseredetten s az arcába vágott. — Brávó, — tapsolt a szomszédos gondola, — magánszínházak alakultak, lássunk valamit! ■ . Többen odafordultak, nyüzsgés indult meg, a gondolások hangosan vigyorogtak. Pofont kapott. Először csókot, aztán ugyanoda egy pofont. Pofon Velencében. Grácie, signorina! A lány már el is tűnt. Utána akart kapni, elszaladt. Csörgött a pénz a kasztanyettben. A szerenádhajó nem is látta, mit csinált a hajó legutolsó kis művésznője, a pénzbeszedő leányzó, a Via Bozzoliról... — Mi történt? — mozdult meg mellette a férfi, aztán nevetni kezdett: — Milyen disznóságot tetszett neki mondani? Hja, így van, ha az ember tudja a nyelvet... K felesége ránézett, szigorúan mérte végig az emberét. A nővér felébredt. Érdeklődve nézte Pétert, akit megpofozott az idegen lány, jó pofa lehet, ki tudja, miket mondhatott neki... még két nap Velencében, flörtölni lehetne vele. — Á, semmi, — felelte Péter s visszaült, — egy kisfélrer értés, valószínűleg elnézett, roppant kellemetlen. Kis vacak perszóna s még elégtételt sem vehetek... — No, igazán kár volna, — dünnyögte a másik férfi, — azt lsem mondhatja mindenki, hogy pofont kapott a szerenádon. Szép velencei éj... Péter legyintett. Intett a gondolásnak, hogy csússzon tovább. Az kelletlenül kapptt a rúd után, cigarettája sistergett a vízben. — Hogy, hívják? — kérdezte s most szólt először a
