Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-09-01 / 7. szám - Szombathy Viktor: Csók Velencében
Szombathy Viktor: Csók Velencében érti. Magyar vagyok. Evviva Jtalia... De nini, — a szívverése megállóit, — akis kosár megint kibukott az ablakon, ide-oda billegett, bukdácsolt, rángatózott.A spárga végét a pirosszáju fogja, mosolyog is hozzá s integet Merészen előrelép, megragadja a kosarat, levél fehérük benne. Az ő cédulája hátlapjára irt üzenetet a lány. Signor, — irta, — ön idegen is furcsa, amit kér. De nem húzódom a megismerkedéstől, bár szokatlan és különös. Ne építsen ebből hiú reményeket, annyit megengedek, hogy bemutatkozhasson. Most pem jöhetek. Délután háromkor várjon aRialto innenső sarkán. A kosár már futott is felfelé. Az ablakra nézett, a fej eltűnt. Velence, isteni város I — Ez a Lidóra megy ! — mondta a hajóállomáson a vaporetto embere. Nagyon jó, fürödjünk egyet délelőtt a sós vízben, a tengernek milyen simogató hullámai vannak... kék, sárga, piros, zöld akabánok l zine, mondják’, a velszi herceg a napokban esedékes, azért hoverészik hát ez a rengeteg szép nő a homokban, öntől várják a feltámadást, tny dearest prince. Ebéd, csak gyorsan, gyorsan, magyar pörkölt Velencében/, rettenetes... Valami szép nyakkendőt kellene felkötni. Fehérbetétes cipő. A kölnis üveg dugóját megint nem bírja az,ember kihúzni, kérem, hol lehet itt szépen mosatni ? Már megy is. Ponté di Rialto, délután félhárom. Háromra mondta. Negyednégykor jött. Nem is «jött.» Lebegett. Szárnyai voltak. Úgy repült a föld fölött. Finom és [nyúlánk, fehérarcu és pirosszáju. A haja fekete, a keze keskeny és kesztyűs. Az orra: ilyen lehetett a velencei patriciusnők orra bizonyára. Álom. — Bon giorno... — Kisztihand, —ejtette ki a száján hirtelen, inért még gyakorlatlan az olasz nőkkel s a nyelvtan erre útbaigazítást nem adott, sem az öreg nyelvmester nem tanította ki. De már annak pergett a nyelve, elmondta, milyen meglepetés volt a kis kosár, a kosárban a levél, a levélben az idegen, talán amerikai, vagy francia... istenem, mondja csak nem német ? Nem ! Magyar. Ah, dió! Ungherese, ezt már megnézi magának, soha sem látott ilyet, a magyarok barnák ? Ön magyar arisztokrata ? I Finom, finom, finom lába van. Kezén arany karperec. Nyugodt és méltóságos a tartása. Igazi velencei. Előkelő leány. — Azért kértem ilyen szokatlan időben, mert most mehetek el hazulról. Énekórára megyek, próbám van. j
