Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-06-01 / 5-6. szám - Feljegyzések
Feljegyzések Madách Imre alsósztregovai sírja fölé monumentális emlékművet emel. E célból országos gyűjtést indít, pályázatot ír ki', Madách sírját gondozásba veszi már most is. A Társaság könyvtára ismét gazdagodott: a pozsonyi áll. reáliskola gazdag magyar könyvtárát az iskolaügyi minisztérium rendelkezése szerint a Társaság kapta meg. Ez a könyvtár főleg nragyar irodalmi, történeti és nyelvészeti müveket tartalmaz. A Társaság beadvánnyal fordúlt az iskolaügyi és népművelődési minisztériumhoz s ebben a beadványban azt javasolta, hogy az évenként kiosztott irodalmi és művészeti államdíjakból magyar írók és művészek is kapjanak, ép úgy, ahogy nehány esztendő óta részesülnek ebben a csehszlovákiai német irók és művészek. A Társaság kérte, hogy az állam-* díjakat odaítélő kuratóriumba magyar szakembereket is nevezzenek ki. Ugyancsak az iskolaügyi minisztériumot kérte meg arra nézve is, hogy 1933 év augusztus folyamán rendeztesse meg a Társasággal az első magyar könyvtárosi tanfolyamot, melyen a közel 700 magyar községi könyvtár könyvtárosai először nyernének szakképzettséget, úgy ahogy ezt már több ilyen szlovák nyelvű tanfolyamon elnyerték a szlovák könyvtárőrök. * Juhász Gyula szakálköritette szép okos férfifeje előttünk van, amikor a Krúdy Gyula halála hírével egyidőben kapjuk a hirt, hogy az Ady-generáció legjelesebb élő költője, a magyar vívódás szegedi mártírja, elbomló elmével került ismét szanatóriumba. Már csak hamu alatt izzik a parázs ! A Magyar írás legelső száma döngető mementóval hozta Juhász Gyula remek versét Adyról («Adyra gondolok»): «...0 hová lett a régi, furcsa mámor, És mire ment a régi viadal ? Egy hant mered rám: itt pihen a bátor Isten-vitéze és sír az avar...» * Pesti kritilkla. Az új szlovenszkói könyvekkel foglalkozó Nyugat-kritika óta többször nyilvánvalóvá tettük, hogy a Magyar írás a kritika szabadságának, befolyásolásoktól független voltának és bátorságának a híve. Babits Mihály az egyik újabb NyugaEszámban is ezt követeli, szólván ama bizonyos kritika szlovenszkói visszhangjából. A Magyar írás is ilyen kritikákat követel. Kritikát, amely nem ismer házi-, klikk- és, üzleti-szempontokat, pesti- és vidéki-, kisebbségi- és többségi, belföldi- és külföldi szempontokat, hanem pártatlanúl, igazságosan és szigorúan mér és Ítél. A szlovenszkói magyar iró ezt ugyanúgy akarja és várja, mint az igazi pesti iró. És néni szabad összetéveszteni a kritika nyomán támadt szlovenszkói visszhangot, amely a kisebbségi magyar társadalom kultúráját féltő, jóleső, első öntudatos érzésnyilvánitása volt a küzdő szlovenszkói magyar irodalom pártján, a szlovenszkói ma
