Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Fórum - Fekete István: "Kulturmozaik"

Fórum géböl, a Magyar Tanügy csak a szociálizmus (szociáldemokrá­cia) szemszögéből nézik a dolgokat. Egyedül a Magyar Tanitó lenne hivatva kitölteni a több oldalról jelentkező hézagot, ez: azonban a zilált viszonyok mellett olyan feladat, amit a mai magaveszett világban nehéz lenne elvárni még ettől a közép­útón járó és mindig egységet hirdető jószándékú laptól is. E cikknek nem az a célja, hogy a tanügyi lapokat vegye biráló bonckés alá, kéresse a magyartalanságokat és a sajtóhi­bákat ,elirt cikkeket és egyéb sokszor minden lapnál könnyen megtörténhető dolgokat. Ez a cikk, mint a ciméből is kivilág­lik, a Magyar Tanügy c. állítólag haladószellemü, szocia­lista magyar tanítói lap kultúrmozaik elnevezésű rovatá­val akarja megismertetni az olvasót. A1 Magyar írás egyik multévi számában a magyar tanítók­hoz való kapcsolatát festő cikkben röviden megemlékezett ar­ról, hogy a magyarság a demokratikus köztársaságban nem ura iskoláinak, nincsenek magyar tanfelügyelők és iskolai­gazgatók. A Magyar Tanügy, mely a «haladó», tehát az új kor minden követelményeit magáénak valló tanítók lapjának címezi magát ,ebben a csúnya tollal (Schlosz tata, kakashágás, ku­tyák üzekedése, jól felkösse a gatyáját.) írt rovatban szószerint a következőket Írja: „A nyár elején betöltésre került a komáromi tan­felügyelői állás, jelentkező volt bőven. Magyar tanitó is akadt. Igaz, hogy csak egy. Mindjárt megjegyezhetjük, hogy ő volt a legerőszakosabb. Mást neveztek ki. Az uj tanfel­ügyelő még alighogy megmelegedett, máris megindult elle­ne a pergőtűz. A PMH-ban a lecsúszott kolléga eresztett meg egy névtelen cikket. Csak úgy ordított a cikkből a gúny és a sértett büszkeség. Hát azt tanítjuk mi a polgá­ri neveléstanban, hogy a tisztességes verseny győztesét sárral dobálja meg a legyőzött? Talán ennek a szónak „nevelő“, tartozunk valamivel? Nem gondolja kollega ur? Volt idő, mikor két komáromi magyar tanítót felszó­lítottak arra, hogy nyilatkozzanak, adott esetben elfogad­nának-e tanfelügyelőséget? Mindkettő megköszönte a bizal­mat és azt válaszolta: — Annak még nincs itt az ideje. Pedig tekintélyes tanitó mind a kettő. Valláserkölcsi ala­pon állók, sőt az egyik határozottan nacionalista. Meggyő­ződésüket nem rejtik véka alá. Ahogy az uj tanfelügyelő­ről tudja mindenki, hogy szocialista. Mert a közéleti emberek ma vörösek vagy fehérek, feketék, vagy sárgák, monarchisták vagy republikánusok, autonomisták, vagy centralisták, progresszivek, vagy kleri­kálisok. Mindenesetre azonban valamilyen színűek vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom