Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Székely István: Apró birálatok (Kossányi József: Éjféli kiáltás; Mondotta: Vince András béreslegény, Máté János gazdalegény; Indulás. Középiskolások röpirata; Széplaki Sándor: Erika; Stiller Mária: Másé az élet; Nagy János: Titititi; Marencsin Zoltán: Titkok, számok, ábrák a Szent Irásban)

Apró bírálatok

felelet, Schi-Chua elmerül Kína négyszázmilliónyi embertömegében. Az eddigi életéből csak következtetni lehet sorsára. És ez a következtetés nem egy Schi-Chua, hanem ezrek életfordulatára céloz. Talán irodalmi röpiratokat szerkeszt talán valamelyik tábornok Íródeákja vagy Setsuanban tanitóskodik. De lehet, hogy a szabad Kínáért való küzdelem hóhérkézre juttatta és valamely városi piacon egy ketrec banbuszrácsa mögül a feje megtört szemmel pillant körül.

Mindez lehet, mondja az iró és ebben nincsen rezignáció vagy sajnálat. Aki az életet igenli és szereti, aki eszméért él, az meg is tud halni érte. A szív változik, az ember meghal, csak a föld és az eszme marad.

EGRI VIKTOR

Kossányi József: Éjféli kiáltás» (Versek, Komárom, 1933.)

Ebben a költőben az emberi tartalom, a költészet mélységei Utáni sóvárgás a legszimpatikusabb. Csakhogy alig egy-két kivétellel ezek a versek mélységetkereső igyekezetükben hasonlatosak a búvár felbugyborékoló, artikulálatlan segélykiáltásaihoz, a búváréhoz, aki megfelelő felszerelés és tüdő nélkül próbált leereszkedni a tenger mélységébe. A viz felszínének zavaros ugrándozása jelzi, hogy a búvár lent fuldoklik. Ez a költő mégis jóindulatot ébreszt bennünk. Tragikusan végződő vállalkozása közben néha kézbefog egy-egy búgó kagylót is, (amelyen tiszta hangok búgnak), sőt egyszer-kétszer csiszolatlan gyöngyöt is. Néha mintha tudná, hogy hová tart, aztán eb fül és felfelé kapálózik. Ilyenkor ilyeneket ir: „Tétován megyünk áz uj utakon. Megvakult a Cél, kialudt a Tűz, csizmánk Csámpás, a sorsunk üz, s kolerát kapunk az uj utakon.“ Egészbenvéve az „Éjféli kiáltás“ erőfeszítése után alig hihetjük, hogy ez a költő többre is kés pes.

Mondotta: Vince András béreslegény, Máté János gazdalegény. (Szeged, 1933). Nyíri, rétközi balladák, betyár- és juhásznóták. Bevezette és gyűjtötte Ortutay Gyula. Buday György fametszeteivel. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának V. kiadvá« nya. Ez a szép könyv több, mint magyar nóták gyűjteménye. A folkloranyag sokszor csak a szaktudós számára mond lényeges megfigyeléseket. Ortutay Györgynek ez a gyűjtése, összeállításának és eredetiségének a következtében minden magyar olvasó gyönyörűsége. Ehhez nagyban hozzájárul a szép és okos bevezető. Szépséges magyar arcot ta-APRÓ BÍRÁLATOK