Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-06-01 / 5-6. szám - Figyelő - Aradi Zsolt: A katolikus mozgalom a magyar ifjúságban
Figyelő uj budhizmus, amely egyideig vígan terjengett az európai csataterek elhagyott gőzkörében. A mélyből, a nagy tömegekből kiindult, ismeretlen- és Istenkeresés találkozott az intellektuellek belátásával, akik rájöttek arra, hogy az egyház az igazság oldalán áll, nemzetek fölötti princípiumaival. Természetszerűleg mindenütt a fiatalság volt a legélesebb propagátora az uj hangoknak. Mert nem uj eszmékről van szó, hanem a régiek uj köntösbe való öltöztetéséről. A katolicizmus felnövekvő fiatalsága, amely látta, hogy milyen nagy különbség van a hirdetett, tanított és a valódi élet között, szomjuhozott az igazság után és amikor megtalálta azt, elvetett mindenegyebet. Amikor pedig ez a fiatalság rájött arra, hogy az igazság hirdetése nincs ellentétben az élettel, még inkább ennek a princípiumnak bonckésével keresett javítást, megoldást a világ számára. Ennek a folyamatnak leginkább kézenfekvő dokumentációját a mai Amerikában láthatjuk. Az uj világ valóban abban is különbözik Európától, hogy a fejlődés menete gyorsabb s mintegy keresztmetszetben láthatunk magunk előtt olyan eseményeket, amelyeknek megindítói mi voltunk és azt végig is éltük. Az amerikai superkapitalizmus, a túlhangsúlyozott liberalizmus, meghozta ott is gyümölcsét s már évek óta a legszélesebb néprétegek szörnyű elszegényedése és elzüllése következett be. Ezzel egyidejűleg azonban a szellemi élet kiválóságai mindinkább a nagy európai rezervoár felé fordították fejüket s ugyanaz történt Amerikában évek múltán, amiről fentebb szóltunk a világháború befejezésével kapcsolatban. Amerikában csodálatosan találkozik a mélyből jövő tömeglélek indulata és a szellemi kiválóságok átszűrt, átértékelt célkitűzése. Mind a kettő tökéletes megoldásokat akar, vagy legalábbis a tökéletes felé törekszik s innen van az, hogy a katolicizmus Amerikában a legszegényebb néposztályok átélt, nemcsak kimondott tömegvallásává lett, amelyet felülről szellemileg olyan egyéniségek «támogatnak», mint, hogy csak egyet említsünk: Thornton Wilder. Az európai fiatalság rájött arra, hogy az igazság alól még egyszer kibújni nem lehet, mert az végpusztulásba döntené egész kultúránkat. Semmi keresni valója nincsen ennek az elgondolásnak azzal a «mumus teóriával», amelyet leginkább féltehetségek és féllelkek szoktak propagálni. Azt mondják ugyanis, hogy szükség van valamire, a vörös veszedelem ellen. A katolicizmus sohasem negativ s mikor valami ellen harcol, akkor is megtenné, ha az illető eszme nem talált volna még gyakorlati LiteJjesüJésre. Magyarul : a bolsevizmus, szocializmus (minden fajtája) ellen az egyház már akkor is ‘küzdött, amikor azok még nem is voltak. Egymásután látjuk dokumentumait ennek az igazságeszmének.
