Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Irodalmi arcképek - Zapf László: Darkó István

IRODAMIARCKÉPEK

DARKÓ ISTVÁN

1902-ben született Szentendrén, unitárius régi székely családból. Szüleit még a háború előtt a hivatalnoksors hozta Erdélyből Szlovenszkóra. Iskoláit Losoncon és Budapesten végezte. Elejitől fogva tevékeny részt vett a csehszlovákiai magyar szellemiség megmozdulásaiban. A Mi Lapunk ifjúsági lap belső munkatársa volt mindjárt megindulása óta. Tagja volt a nagyjelentőségű cserkészmozgalomnak is. 1922-ben Losoncon Győry Dezsővel együtt részt vett a Madách-kör megalakításában és a losonci írógárda minden akciójában, melyek a haladó szellemű magyarság első próbálkozásai voltak. Majd a harmincévesek akciójának egyik leglelkesebb mozgatója volt. Mint a Könyvbarátok Társaságának egyik vezetője és a Kazinczy Társaság titkára, Kassán telepedett le. Mikor megalakult a Kazinczy Szövetkezet és ezzel párhuzamosan a Kazinczy Könyv- és Lapki adóvállalat, mely lassan a kisebbségi magyar szellemi élet progresszív irányítását kezdte kezébe venni, a vezetés a Darkó kezébe ment át és 1932 elejétől, mikor megindult a Darkó István szerkesztésében megjelenő Magyar írás, a központi irányítás véglegesen az ő kezébe jutott.

Darkó István eddig két elbeszélés-kötetet adott ki: „Két ember, egy árnyék“ (1925.), A legnagyobb ur“ (1928.). Regényei: „Zúzmara“ (1926.), „Szakadék“ (1928.), „Szép ötvöslegény—Ferdetorony“ (1929.). „Égő csipkebokor“ cimü regénye nyerte meg a Csehszlovákiai Magyar Tudományos és Irodalmi Pályadijak Hercog Ignác diját. Első kötetét a Magyar írás közölte folytatásokban. Az egész regény a közel jövőben fog megjelenni. írt egy ifjúsági regényt is „A felhők hőse Pákozdon“ címmel.

Darkó igen kedveli a fantasztikus mese formájában irt bölcseleti elbeszéléseket. Olyanfélék ezek, mint pl. a cseh irodalomban Jifi Wolker meséi. így például az a novella, melyről első növelláskötete címét kapta: „Két ember, egy árnyék“: Péter, a lélek, akit megöl a forradalom. Pál, a test, akit meglincsel a vallásos körmenet. Az árnyék, az asszony, mindakettőt szereti. De Darkó filozófiai megalapozottságú meséi legtöbbnyíre túlságosan komplikált szimbólumokkal dolgoznak, úgyhogy átmennek a bizarr és teljesen homályos fantasztikumba és sokszor csak fáradságos spekuláció árán tudjuk elgondolási magjukat kifejteni, úgyhogy az átlagolvasó szempontjából nehézkesek, sőt akadnak olyanok is, melyek olyan tág jelentésüek, olyan tág megfejtési lehetőséget nyújtanak, hogy az érthetetlenség határán járnak. (A háromlelkü jóság, Panoptikum az emberről.)