Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Lányi Menyhért: Saulus megtérése

Lányi Menyhért: Saulus

megtérése

— És volt veled más is, aki hallotta, amikor hirdette ?.

— Ott voltak mind az Ur templomának szolgái, a szinhedrion szolgái és szolgálattevői. Sokadalom volt, aldk megbotránkoztak szavainak hetykeségén és szentségtörésén.

A fővádló (szemei felcsillantak és a győzelmitudat fellobbanó lángja áthevült a fiatal Saulus szemébe is, aki megizmosodott az örömben.

— A hurok megfeszült — gondolta nagy örömmel és már látta a vád súlyával tehetetlenül birkózó «prófétát» hetven kemény arc szigorúsága előtt összeroskadni.

4.

És Saulus látta őt a szinhedrion színe előtt, megkötözött kezekkel, amint hetven kemény arc mered feléje és kérdések rejtett hurka kapkodott feje után, de ő hallgatott. És .látta őt a részeg tetrarcha

előtt,

amint a Jochanán halála miatt nyugtalan zsarnok menekülve hárítja el magáról az uj gyilkosság súlyát és ő dacosan és magába zártan hallgat. Éslátta őt megkínzott testtel a főrómai törvény termében, amint a felszabadított rabszolgából titokzatos okból királlyá lett, tétova ember fürkészve keresi szemében a bűnt és hallgat. És nézte a szemét, amely meggyötört ember szeme volt, amely nem keres menedéket, hanem alázatos szeretettel szánja vádlója tétováját.

— Ez a keményebb Ezsajásnál is — gondolta ámulva Saulus, mikor nézte a szemeket, amint a vádló tömeg kiáltása hangzott feléje. — Ez szeretni tud, amikor halálba küldik is, de ez a szeretet céltudatos, ez a szeretet még nyugtalan éjszakákat fog okozni a vádlóknak1... ez a szeretet ölni tud... De miért nem védi magát ?

— Te vagy-é Izrael királya ? — kérdezte a helytartó, amint a tömeg heve végre vádba hajszolta.

És ő megszólalt a nagy csendben :

— Te mondád.

Af tömeg haragosan zajong, mert e kitérést már állításnak veszi, a főrómai elfordítja felőle kinzott arcát, de Saulus átremeg az izgalomtól.

— Ó, a dacos, megátalkodott, konok biztonság... Nem tagad, nem is tagadhat, hiszen egyetlen nemmel egész élete müvét döntené porba... ö tudja, hogy a kereszt vár rá, éppen ez a biztonság ad erőt neki. Mintha csak éppen kikönyörögné vádlója kezéből a megváltó keresztet, amely úgy kell néki egy élet sóvárgása után, mint az éhezőnek a kenyér. Igen,, ez tudja, hogy meg kell halnia, mert kiontott vére izmositja az eszmét, amit útnak indított. Az pedig ott, ki vádlóként áll véle szemben, otromba és tudatlan bizonytalanságában tétovázik, mert az Ur elhomályosította értelmét. Pedig ujjongva