Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Darkó István: Szlovenszkói vásár

barkó István; Szlovenszkói vásár

Most már fizet, itt van a sóhajtásos pénz a kisgunyája belső lapitójában.

A szájába löttyintett egy egész pohár bort és egy kortyra lenyelte.

— Hol van a Göncöl ? Itt van-e a szin alatt?

A gácsi ember másfelé néző szemmel bámult:

— Miféle Göncöl?

— Hát amit ma vett tőlem... a csődör.

A gácsi ember elhúzta a húsos száját:

— Az? Hisz akarok mondani megveszem magától, viszek magam után féken, nohogy kötélféken magam után, ráalkuszik németember... sokat alkud, mindig csak alkud... hogy mennyit hepciáskodik ott velem!..

— Jóestét, — állt meg egy sovány, magas ember az asztaluk mellett. — Mit csinál, Kavecsány ur?

A gácsi ember felkiáltott:

— No lássa, ennek továbbadtam a maga csődört !

A magas sovány meghajolt:

— Müller vagyok, — és lezörrentette a csontjait az asztaluk mellé.

Jóskába befagyott a hang. Az imént még haragudott a gácsi emberre, azt tudván róla, hogy birtokában, nagy tenyerében van a Göncöl. Az a lánybokáju, nedves nagyorru, remek fehérfogu, vékony oldalú, hosszufejü, varkocsos selyemfarku, csiklandós véknyú maganevelése. Hét fehéres folt a hátán, oldalán és ezért; Göncöl.

Hát nem a gácsi ember tartja már a tulajdonában, hanem ez a német. A sürü pohár közben megkutatta a jövevény arcát. Az nem sokat mondott. Amit kiszólt, abban sem volt semmi súllyal biró. Hogy elég jó forgalom volt a vásárban, hogy ezt a bitang szelet kéne eladni már valakinek, mert az tönkretette az embert ma is.

Jóskának kötekedhetnékje támadta némettel,de megemberelte magát. A torkában dagadozott a csutkája, nagyot nyelt és borral csillapult.

A gácsi ember hasonlóan elég szaporán poharazott:- Hát osztán azt hiszi Müller ur, hogy nincs világon olyan, aki pénzt is adna szélért?.. Egyszer itt, ugyanebben a hostinecben mesélte nekem vásár után lengyel ember, hogy lent járt alioldön, ott nagyon megtetszett neki szélmalom, hogy az milyen olcsó és mégis megőröl. Hazament Lengyelbe, úgy mesélte, otthon épített gyönyörű nagylapáttal szélmalmot. Megörülök életet, kihirdette, feleárért őrölök... De csak szél nem jött. Arrafelé szél nagyon keveset jön.. Jó, ha negyedévben egyszer... Hát itt panaszkodott nekem, hogy lapát meg se mozdult. Faluban kicsufolták, el is költözött onnan. Most itt van neki gőz