Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-06-01 / 5-6. szám - Darkó István: Szlovenszkói vásár
Szlovenszkói vásár A Gácsi-utcán végig már hazafelé terelték a maradék marhát az emberek. Szembe kapta őket a vékony, srófos kriványi szél, belefúrt a marhájukba és a bőrük alá. Szemezett por vegyült a sebes szélbe, a marha is bőgött tőle s a Szentháromság szobrán a mérleget tartó Justitia kezében ingatagul himbálózott a mérleg. Ide a Bástya-utcába, a lépcsők alá bekanyarodni nem volt érkezése a sietős hegyiszélnek. Erre a védett helyre beszaladt az ember, kicsipett arcát már a keskeny utcában megmelegitette, aztán jobbra lépett a vaspárkányu melléklépcsők felé, be a boltivek alá. Itthon érezte magát. Az árkádok alatt vendégfogadó. Panaszos Jóska átfázott testtel be a vendégfogadóba. A kocsmáros kerékbetört nyelven beszélgetett egy bőrkabátos emberrel, aki a csapos polchoz támaszkodott. — Voltam életemben én is nehezem eleget, nem is egyszer. Nehézségekben tugya... Mikor a fogsornak, az állkapcának nincs munkája, nincs mit őrölni a szájban, azt én is jól ismerek... Azelőtt kitanult bognár voltam Zvolenban. Zólyomi mester ott, egy haszontalan lingár ember azt adott enni nekünk inasok számára is, amit hízóknak. Sertéseknek tugya... Egyszer mester, mesteraszony elmenték este valahol. Akor én belopozkotam spajzba, etem, itam, de mikor halotam, hogy jőnek, elszalatam. Bitang lingár utánam, elkapta a galért itt a nyakamnál fogva lása, úgy megrázott, hogy a gyomrom megringispilezett és mindent kiatam, amit bevetem. Ráadásul zsupsz egy levest nyakra jobbról, másik leves nyakra balról, fogammal felsértetem az inyet szájamban, véreset kiköpdöstem és zsupsz von ti betyár, kibarmolászott engemet egyetlenegy rúgásai az - ajtón keresztül... Hát énnekem szintén nem kell ismerkedni az ilyen kellemetlenségekből... A bőrkabátos fröccsöt ivott a csapos pulton. Szétkefélte a bajuszát: — No én nem mondhatom. Ha r valaki azt beszéli, hogy ilyen kínlódás, meg ilyen senvedés: Én azt nem ismerem. Nem tudom. Én a háborúról sem mondhatok mást. Pedig elejitől végig benne voltam. De az a felfogásom, hogy csak annak van rossz dolga, akinek nincs ügyessége... Kérek még egy fröccöt... de leülök hozzá... A Panaszos Jóskáéhoz közeleső üres asztalhoz telepedett le. Jóska látta már valahol ezt az embert. Disznókupec, vagy gabonaügynök, nem tudta hirtelen. Nem is volt vele kedve foglalkozni.
