Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Sebesi Ernő: Papirsárkány

Sebesi Ernő: bapirsárkőny

elfelejtett gyermekkori melódiák izét csurgatták a nyelvére.

— Na hol az a kis fiú? érdeklődött újból, de most már részeg fölénnyel csengett a hangja.

A diák még most se merte egy józan válasszal megzavarni Kleinódyt. Attól félt, hogy ha felfedi a valót, akkor rögtön összeesik ennek a bolondos öregnek az álma és felébred a kijózanító, szürke valóságra.

Kleinódynak fel se tűnt a diák konok és tapintatos hallgatása.

— Csodálom, hogy nem ismerem a kis fiút. Talán csak nem végen tetszett ideköltözni ebbe a városba ?

Furcsán nézett a diákra. Önfeledt, megelégedett vigyorgás ült ki a szája köré. Az erős szélroham ugyan foszlányokra tépte szét a beszédét, de Kleinódy nem hagyta magát és egyre hevesebben folytatta:

— Engem nem tetszik ösmerni? Hiszen én vagyok Kleinódy tetszik tudni, az a fiú, aki ponnyn jár az iskolába, azon a kis cifra kocsin, de most eltört a kocsi tengelye, de az nem baj!.^ Majd ha apuka megreperálja, akkor a bácsi kis fiát is felveszem a kocsimra. Ezentúl mindig együtt fogunk sárkányt eregetni. Jó lesz? Né! milyen magasan repül már?... Ujjé !. Már alig látni... A bácsi még tetszik látni ?... Már az első csillag is kibújt ? Tetszik látni, a csillagokat is érdekli, hogy kinek a sárkánya tud ilyen magasan felrepülni ?... A csillagok mindent tudnak, azt tanultam, hogy a csillagokba minden meg van irva, vagy csak olvastam valahol ? Már nem is tudom... Hehehe... Én itt maradok egész éccaka, én nem törődök a leckével, hisz holnap úgy is csak dolgozatírás lesz... Azt különben is utálom, mert úgy se lehet svindlizni.... De nem baj, úgyis a Gyula mellett ülök, hát lelopom az övéből, amit csak lehet... A nagy szótárt, meg a puskát úgy se tudom betenni a nadrágomba, bricseszt meg nem tudok huzni, mert feltűnő lenne, hehehe:,. annyi esze az öreg Kubányinak is van, különben is ő egy hencegő alak, hogy ő tudja a legjobban azt az ablativus absolutust... phü ! hát az olyan nagy kunszt ?.. Meg hogy állítólag ő találta fel a praepoziciokat tetszik tudni, azt a hosszú hülyeséget, hogy anteapudadadversus... circumcircacitra... cit... ci... c....

A locsogás lávaszerü folyama hirtelen megmerevedett.

A bepálinkázott Kleinódyt a csillagos hűvös ég alatt elnyomta az álom.

A kis diák most felállt a tarlóról és a nagy mezőn roppant félelem szállta meg. Egyedül volt egy bolonddal... Kiáltani akart, de nem merte felzavarni Kleinódyt, aki erősen szuszogva bár, de tartotta a spárgát görcsösen összegémberedett ujjai kőit.