Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-03-01 / 3. szám - Egri Viktor: Kamba és az arany

Egii Viktor: Komba és az arany

Mióta elhagyta a falut, kilencnél többször ujult meg a hold. Galingalla kicsinyje is várja, az elsőszülött. Vájjon fiút szült neki vagy lánykát ?Egy

reggel ütődött lélekkel megtorpant a hegyen. Hol volt az otthon ? A zsupfedeles kunyhók, az ültetvények és a sürü bozót a folyóparton ?

Vasház állt kedvenc halászóhelyén, árkok szabdalták át a rétet és a fölgöngyölt, megbarázdált föld meghasgatva vigyorgott r á. Fehér párát lövelt a vasház és éktelen zörgéssel, mintha ezer dob szólna, dörgött a völgy.

A fehér ember eltüntette a falut. Sátrak álltak a hegyoldalban, a fehérek sátrai.A

lába vitte tovább Kambát túl a hegyen, Galingalla öreg szülőihez.—

Galingalla a fehér parancsnoknál szolgál. Eredj oda, váltsd ki a rabságból, — mondta az öreg.

Visszament Kamba a sátrakhoz,

— Hol a fehér ember pénze ? — kérdezte Galingalla.

,Kamba intett, hogy a fehér ember pénze a városban maradt. ők adták és visszavették. Átok van a fehér ember pénzén.

Galingalla nem sirt. A kisdedet hozta.

— A fiad, Kamba. Otthon elfogyott az eleség. Szolgálni jöttem a fehér embert, hogy ne vesszünk éhen.

— Menjünk innen, Galingalla ?

— Hová menjünk, Kamba ? A fákon most nincs érett gyümölcs, a folyóban nem vethetsz horgot. Itt minden a fehér emberé, amerre látsz, minden az övé.

A fehér parancsnok kijött a sátor elé és elégedetten mustrálta Kambát. Pompás, keményizmu fickó, jól fogja törni a követ és a zugó, sustorgó sziták fölött mosni az aranyat.

— Reggel munkába állhatsz. Fogd, itt a csákány, — mondta a parancsnok és odadobta lábához a szerszámot.

Kamba Galingallára és a kisdedre nézett, éhes gyomra felmordult, mint lázadó koldus és lehajolt a fehér ember csákányáért.

EGRI VIKTOR