Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-04-01 / 4. szám - Dallos Sándor: Ég a rőzse
Dallos Sándor: Ég a rőzse — Vigyázzon édesanyám — szepeg a gyerek — vigyázzon az énekkel!Nem vigyáz. Kérgetik szépen a fülesbagolyt, 1 Fúná le a nyoszolyáról a port. Kérgetik szépen a fülesbagolyt, Fúná le a nyoszolyáról a port. Hát aztán ?A bagoly mondja: tenném szívesen, De épp most várom a hitvesem: A bagoly mondja: tenném szívesen, De épp most várom a hitvesem. — Halkan csak, édesanyám — eseng a gyerek, — valaki jön erre, hallom! Hanem hiába. Csak énekel: Kérgetik akkor a futós nyulat, De az megijed és elszalad. Kérgetik akkor a futós nyulat, De az megijed és elszalad. Hát halljátok? Aí nyúl se. Se a bagoly. Hát akkor ki? Egy legény arrajön, azt kérgetik. Szegény, az is megfutamodik. Egy legény arrajön, azt kérgetik, Szegény, az is megfutamodik. — Baj leszen, édesanyám a daliásból, meglátja — szipog a gyerek. — A kalapom legalább hagytuk volna otthon! Valami lépés neszez mind közelebb. Ki tudja, tán Beszen "Mihály fordult errefelé az énekszóra !Hanem az özvegyasszonyok nótáját be kell fejezni illőkép: Se bagoly: se a nyúl: se a legény, Varjú ül épp a ház tetején — Édesanyám, valaki áll a sürjés szélén a bokor mögött s néz ! Látom a szemét, meg a keze fehérjét! — No, tán szegény apád, ki jött kisértetalakban őrizni minket. S újra:Se bagoly, se a nyúl: se a legény, Varjú ül épp a háztetején. Gyere le varjukám, hozom a bort, búdd le te nyoszolyámról a port. — Néz valak'i, édesanyám, a sürjésből ide ! — Mondom, tán apád leszen, lelkem. Apád leszen tán. Szegény özvegyre szerető lelkek vigyáznak s Isten kisujján függ pókszálon az özvegyasszonyok sorsa. — De ám magas ember, mert a szeme csaknem a bokor hegyét éri és édesapám csak édesanyámnyi volt éppen.
