Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-12-01 / 10. szám - Havas Tibor
Havas Tibor Két évig a beregszászi gimnázium növendéke volt, Beregszászon érettségizett és innen indult neki a nagy életnek. Beregszászon mindenki jól ismerte, mint Ruszinszkó bajnok-footballkapusát. Halála előtt a prágai Magyar Akadémikusok Körének titkára, majd alelnöke volt, a Kárpátaljai Magyar Akadémikusok Körének titkára, majd kulturreferense, a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Országos Szövetségének sportügyi referense és a Magyar Munkaközösség mozgalmának egyik értékes alapitó és vezető tagja volt. Havas Tibor halála nagyon szomorú és nagyon tragikus magyar veszteség. A csehszlovákiai ifjúság egyik legbecsületesebb s legagilisabb szervezőjét, egyik legtehetségesebb és legeliergikusabb vezéremberét vesztettük el benne. A magyar nemzet önvédelmi harcának korszerű szociális újjáépítéséért és egy békés dunamedencei konszolidáció megteremtéséért dolgozott. Az ungvári magyar ifjúsági élet irányitó szelleme volt. Nem annyira nagy intellektuális képzettségével, mint inkább rendki vín éles ösztönéletével és éber gyakorlati eszével érdemelte ki a vezérszerepet. Volt benne valami mágikus egyéni vonzerői, ami ellenségeinél szinte érthetetlen gyűlöletet, jóbarátainál pedig akaratlan tiszteiét és elismerést váltott ki. Megvolt benne a magyarságban olyan ritkán jelentkező jótulajdonság, hogy nagyon jól tudott az emberekkel bánni, hogy valóban vezér tudott lenni. Még pedig nem diplomata kér ül őu lak on, hanem nyilt, egyenes energiával, sokszor kíméletlen leszámolásokkal, de mindig megnyerőén és mindig tiszta becsülettel. Talán azért, mert határozottan volt lienne valami megváltói önégés, mindent kockáztatni tudó lelkesedés, a magyar nemzeti közösségért való szinte türelmetlen önemésztés, mert volt benne magyar marliromság és magyar profétia. iÉs épen pályája kezdetén kellett olyan tragikus hirtelenséggel itt hagyni bennünket.A csehszlovákiai magyar egyetemi hallgatóság saját nemzeti halottjának tekintette Havas Tibort. Midőn vonatra tették holttetemét, hogy haza szállítsák pihenni az Ungvári melletti Radváncra, a prágai német klinika kápolnájában a prágai MÁK. nevében Berzeviczy János orvosszigorló, a prágai MÁK. titkára búcsúztatta, a Magyar Munkaközösség nevében Ihaisz László mérnök, a Prohászka Kör nevében Czvank László. Utolsó útját a koporsójára szegezett élő rózsakoszorúval tette meg. Temetése Radváncon december 8-ára, csütörtök d. u. 2 órára volt kitűzve. De Havas Tibor nem érkezett meg a jelzett időre az ungvári állomásra. Csütörtök délelőtt terjedi el a városban a hir, hogy a vasutak hanyagsága folytán csak estére érkezik meg
