Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-04-01 / 2. szám - Győry Dezső: Szép virágvasárnap. Szájjártató. A bujtogató permeteg
Győry Dezső: Versek — De szép ifijuság, nézze csak kigyelmed, a valóság betonéból várakat emelget. „Asszondom, de lám lám, hasztalan emelget, se Istene, se ördöge, meglássa kigyelmed“. — Elvesztette anyját, apja rég a sírba, még se borul élhetetlen árva mód a sírra, „Asszondom, de lám lám, jobb illik a sírra, hogy szép fejfát farigcsáljon bús betűkkel írva“. — Romba dőlt a háza, oda a ruhája, csak szemében cikázik ki jobb jövője vágya. „Asszondom, de lám lám, nem mozog a szája, vigyázzunk, mert hamis neki zúzája, a mája“. — Hallgassa csak néne, de jókat beszélnek: élet kell a millióknak, élet kell a népnek! „Asszondom, de lám lám, gondolítják szélnek, ők maguk a számvetői a millió népnek“. — Hát nem érti, ejnye, hogy csak jót akarnak, új életet, más életet az egész magyarnak. „Asszondom, de lám lám, akármit akarnak, hátha másnak akarják és nem csak a magyarnak ? — De ha mondják és ha azt is teszik, lássa, hogy nem fárad ki a szája ilyen jártatásba. „Asszondom, de lám lám, akárki ne lássa, más hegyezi a fogát, ha akármibe vássa“. — Adta szedtevette, takarodjék menten, értünk is van, amit tesz, hát mit prézsmitál fenten ? „Elhiszem, nó... — hagyjon, hát nem ért el engem, nem szeretem, ami újság, mert megöregedtem“. — Vén boszorka, beste, szedjed az irhádat, rajta, fiú! rakjad, rakjad bátran azt a várat! „Huhú, huhú, rakjad fiú fenn a várat, mig a tetőt rakod én lenn elfujom a házat!“ Nem zörög a baraszt, ba a szél nem fújja, (elszárad a vénasszonyszáj, bogyba ezt nem fújja.) SZÁJJÁRTATÓ
