Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-12-01 / 10. szám - Kritika - Győry Dezső: Erdőházi Hugó: Legyen szüret

Kritika

Erdőházi Hugó :

LEGYEN SZÜRET

Költemények, Komárom 1932.

Ebben a fiatal lírikusban megbecsülni való az az akaratos hit és kitartás, amellyel az igazi költővélevés titkához akar jutni, felszabadulni vele és kiteljesedni benne. Addig-addig ostromolja a láthatatlan, megfoghatatlan csodát, amig egyszer észrevétlenül is sikerül neki. Erdöházi uj kötete — dacárá annak, hogy sok kifogást fogunk emelni ellene — azzal a jóleső érzéssel tölt el, hogy itt-ott, valahol a jobb sorok között, ez a titkos folyamat már kezd lejátszódni.

Ez az érzés egyúttal súlyosabb terheket rak a szerzőre, mert azt is jelenti egyben, hogy Erdőházit már nem az induló kezdők engedékeny mértékével kell mérni, hanem vele szemben szabadra kell engedni minden őszinte kívánalmat.

Épen, mert értékelem s mert várok tőle, ezt a mértéket fogom alkalmazni uj kötetével szemben, ezt megérdemli.

Ezeknek a költeményeknek a poétája, hogy úgy mondjam, térdig benne áll a mai középeurópai fiatalság vergődésében és a szociális megújhodás vágyának tengerében. Ha megkérdezném, bizonyára igy felelne prózában: szocialista vagyok. Mégis: a tenger nem ér fel a szivéig, oda, ahol a költemények csirája életre indul. Szociális tendenciájú versei vannak, szociális lelkű költeménye nincs. (Ady körül volt annak idején nagy vita a Népszavában : ki a jobb költő, Ady-e, az időtlen poéta, vagy a párt hivatalos „szocialista“ dalnoka-é? Felesleges elmondani, hogy a vita az előbbi javára dőlt el.)

Bizonyosra veszem, ha Erdőházi nem akarna annyira korszerű poéta lenni, mélyebbről és titokzatosabban felbuzgó soraiból több uj és több maiság csapna ki, mint igy-A „Legyen szüret“ verseinek legnagyobb fogyatékosságuk még az, hogy nagyon modernül akarnak megmondani aktuális gondolattipusokat és ezt bizonyára a költő eredetisége rovására fogják magyarázni.

Témái ezt nem igen cáfolják meg. Hömpölygő szabadvers formája szintén nem. Én legalább úgy vagyok vele, hogy hivő, harcos, életigenlő lírát manapság alig tudok elképzelni formaigenlőbb, pattogóbb, összefogottabb köntös nélkül. A fák sem, a formaszéttörés sem érnek az égig s tartanak örökké. Az élet ritmusa e téren jelenleg apályt mutat.

A sok szó mögül egy szimpatikus fiatal emberarc bukkan ki. Tehetség, akinek érdemes lesz a gondolatok s a szavak ökonómiájával élnie a jövőben. Néhány jobb verse biztositék arra, hogy képes az érzéseit mélyen átérezni s ez esetben rezonanciát is kiváltani, de sok helyen ez szándéknak marad.

Vannak azomban sorai, melyeknek egyszerűsége és főleg közvetlen őszintesége dicséretére válik. (Nem a keresetten „korszerű“ verseiben.)

Mindent Összevéve: Erdőházi ostromát érdemes figyelemmel kisérni. Nem reménytelenül birkózik. GYŐRY DEZSŐ