Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-12-01 / 10. szám - Kritika - Gömöry János: Móricz Virág: Szárnyas oltárok a bártfai Szent Egyed templomban

KRITIKA Móricz Virág : Szárnyas oltárok a bártfai Szent Egyed templomban Sáros gazdag műemlékekben. Ezeket a műemlékeket ma már nem kell felfedeznünk. Miskovszky Viktor és Divald Kor­nél megbecsülhetetlen szolgálatokat tett ezen a téren. E két ki­váló műtörténészünk Bártfa műemlékeinek feltárásában is első­rangú szerepet játszik.És mégis most, hogy a Móricz Virág munkáját elolvastam, valahogy olyan véleményem támad, hogy Miskovszky és Divald nagyértékü munkássága csak úttörő munkásságnak tekinthető. A feltárt műemlékeknek a maguk mivoltában való megis­merése, művészi értékének megállapítása, az ezeket a műemlé­keket alkotó művészi iskoláknak méltatása, ezeknek egymáshoz való viszonya, az egyes iskolák fejlődésének nyomról-nyomra való követése — természetesen mindig a műemlékek alapján — még mindig gazdag, szinte kimeríthetetlen és nálunk többé-ke­­vésbbé érintetlen munkamező. Ezen a munkamezőn állott a munkások sorába Móricz Virág!Folytatja azt a munkát, amit kiváló elődei dicsőséggel megkezdték; de oly módon, hogy őt csak a műtárgy vagy a műtárgyak rokoncsoportja érdekli. Analitikus eljárással, művé­szi érzékkel, gazdag mütörténeti ismerettel tanulmányozza a bártfai templom nagyhírű szárnyas oltárait. Rajtuk mindent megfigyel, lényegtelennek látszó részleteket kiemel és ezekből a türelemmel, hangyaszorgalommal egybegyüjtött adatokból meg­állapítja a szárnyas oltár művészi értékét, keletkezési helyét, azt a mesteriskolát, amelyhez tartozik. Nem levéltári adatok alap­ján, de a szárnyas oltárok jellegzetes vonásaiból igazolja, hogy Bártfán a XV. és XVI. században önálló festőiskola volt, amely­nek megvolt a helyi hagyománya, helyi stílusa. Az oltárképek stílusa egymásból következik, nemcsak külső áramlatokhoz, is­kolákhoz, mesterekhez kapcsolódik, de egymással is összefüg­gésben van. Egyik bártfai festő folytatja a másiknak elakadt tu­dását, művészi készségét.Az oltárok három korszakból valók. Az első korszak 1460 után, a második 1480 — 90 között, a harmadik 1490 után virágzik. Minden korszakból 6—6, össze­sen 18 oltárt ismertet. Ezeknek az oltároknak az ismertetéséből a bártfai festőiskola képe bontakozik ki szemünk előtt. A má­sodik korszakra az 1477-ben készült kassai főoltár hatása igen nagy volt. Nyilvánvaló, hogy a kassai műhely közösséget tartott fenn a bártfai mesterekkel. A harmadik korszakban Bártfáról származik a kassai dóm egyik legérdekesebb oltára, az Utolsó

Next

/
Oldalképek
Tartalom