Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-12-01 / 10. szám - Darkó István: Égő csipkebokor

Darkó István : Égő csipkebokor

A szanatórium autójával bement Poprádba s ott egy új bankban pénzt kapott a váltóra. Szemüveges fiatalember rakta le eléje a márványra a bankókat. Gyuri hozzákezdett a megszámolásához, soha se szégyelte másodszor is megszámolni a pénzt. A szemüveges szétterpesztett kézzel állt felette, úgy nézte. Ettől felében abbahagyta a számlálást és zsebregyűrte a csomagot.

Esténkint árkus papírról beszédei tanúit. Maga irta a beszédet. megmutatta a miniszternek, aki egy helyen kijavította és letette az asztalra:—

Kitűnő ! Kész szónok. Bódi uram.

A negyedik este is nekifogott a tanulásnak. Egyszerre hópelyhek jelentek meg az erkélyajtó üvegjén, enyhe szél dobolt, a hó sűrűbb lett, bukfencezve kavargóit, s úgy rémlett Gyurinak, hogy a titkár nevető hangját hallja. Nem hitte, de igy hallotta és odament az erkélyajtóhoz. Kinézett a berohant szép télbe, visszafordúlt, felkapta a beszéd papirosait, összetépte és félig hangosan kimondta:—

Nem... nem...

Hanem igen, ahogy arrafordúlt az esze, megdöbbenve tapasztalta, hogy a beszéd mondatai, szavai, betűi, vesszői mind az eszében vannak. Kitette az óráját az asztalra és lihegve, hangosan szavalta a mondókáját. A tükör elé állt, vitázott, erősködött, magyarázott a rábámúló arcnak, háromnegyed óráig, mert annyira volt kiszámítva a beszéde.

Befejezte. Közelhajolt a tükörhöz és súgva mondta:

— Mit csináljak? Tudom !

(Vége az I. résznek. H regény II. része az I. résszel együtt könyvalakban kerül kiadásra).