Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-12-01 / 10. szám - Darkó István: Égő csipkebokor

Darkő István: Égő csipkebokor

Iák a felhők fölé vonzották a tekintetét. Eltört hang csendült meg a száján. Hó ült már a csúcsokon.

Valaki mesélte is, hogy azon az éjjelen hullott, amikor hajnalban az autó halálba vitte a titkárt és a jegyző fiát. Messzire vitték aztán őket, Józsit haza, a titkárt valahová a Duna mellé.Ha

rájuk gondolt, harangzúgás töltötte be a fejét. Ilyenkor betapasztotta a kezével a fülét, a zugás elmúlt. Az orvos azt mondta, hogy a hegyi levegőtől van, mert azt csak évek alatt lehet tökéletesen megszokni. A harangzúgást hallotta akkor is, ha haza tévedt a gondolata, a kis Erzsókra, az öreg Örzsére, az emberekre, vagy Kardhordóra és társa látogatására. Ilyenkor is betapasztotta a fülét, várt félpercet, elvette a kezét, megint csak azt hallotta, ami a világban valóban szólt és hangzott, de a harangzúgást már nem.

Ágotára nem gondolt többel.

Valamiképpen csak annyit érzett felőle, hogy valaki valahol egyszer tanuk előtt tette csúffá, megcsúfolta, de úgy, hogy akik látták, többet sohasem nevettek rajta, hanem mindig csak sajnálták, szánták, mint a templomi koldust. Meg annyit is tudott a napfény világosságával, hogy ezt a sértést csak egvmódon torolhatja meg, ha másokat és magát is megbízó nyitja arról, hogy megcsorbitatlanul rendelkezik teljes erejével, hogy amit akar és jónak lát, azt megcsinálja azután is. A legnagyobb, kősziklát emelő legnehezebb feladatot is elvégzi, ha akarja. Amit szembe fogott magának, nem bocsátja el gyöngén.

S a lány nélkül, a barna lány továbbérzése nélkül, a bizonyosság, a szembeforduló dac erejével kívánt annyira véle egyvonalúan igazi úriember lenni, amennyire érte és miatta akarta azt elérni először.

Ahogy abból a szobából ki jövet, ahol a tiszttel együtt látta őt, belehalt volna abba, ha elmegy a kocsmából, úgy maradt meg magasra törő elhatározása mellett később is. Akkor a kocsmában, vele, a szentségtörövel töltött egy fedél alatt még öt órát. Hagy nőljön, dagadjon, áradjon, mondogatta akkor, az undor, a szégyen, a pusztító harag, üszkösödjék a vágott seb, gyűljön; a genny s imindez nyelje, öntse, árassza el a barna arc szépségét, a kemény lányos test emlékét. Ez meg is történt. Hanem ha mindezek után egyszerűen összecsomagol és hazamegy Gesztetébe, ahogy testi gyógyulása alapján meg is tehette volna, ugyanúgy a pusztulásba megyen, mintha akkor nem marad’ a kocsmában.

Akkor és most is maradt, hogy végére járjon élete dolgának Betette az erkélyajtót, gondosan rendbe szedte magát.

Erős követelésére a fehérszakállú még ágybanfekvése mágiáik napján szabó félét hozatott fel Poprádról. A szabó hossza-