Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Kritika - Győry Dezső: Két fiatal lirikus
Kritika az esti széllel versenyeztem. (Ó, gyorsaság!) S ez a hang nem hagyja el az „Esti korzón“ sem. A hívás pányváját szemembe dobtad Szemem vadabb a vágtatásnál. Csodálkozol ? Könnyű neked. Te vacsoráztál. Ahol a papirosélményt túléri a lendület, Sáfáry tiszta, naiv hangja jó költőt ígér. Szép soraiból egy-néhányat máris meg kellett tanulnom könyvnélkül. Bolya Lajos könyve külsőben is alkalmazkodik a címhez: Erő. Nagyobb lélegzetet vesz, nagyobb szuszszál indul, bonyolultabb kérdések izgatják, vagy jobban mondva: a kérdések bonyulultabban izgatják. Mindenfélekép nagyobb igényekkel lép föl s ép ezért soraiból a konstruáló Kassák zengése csap ki. Nem tehetségtelen ember, gondoljuk néhány verse után, kár hogy nem keresi meg a maga hangját, — ezen a hangon nagyon-nagyon sokan kezdik ma az éneket. De Bolyának az első kötete, s az első köteteknek kivételes jogaik vannak: Ady Endrét is agyon lehehetett volna verni első köteteiért. Bolyáért kár volna ilyen hamar ítél' nünk. Másé vagy, Folytatódás, Anyám versei ígérnek: itt is az őszinteség, a kimondás idegesítő jóérzése szalad át az olvasón: Bólyában vannak költői kvalitások. Nem vagyok már se jó, se rossz... nem hiszek és nem tagadok. Szállást készítek az uj vendég számára, aki más, keményen, súlyosan eljövendő. Hogy mindenen és mindenkin keresztül kiverekedhessen! a nagy darab kenyeret. Nyers, de őszinte. Bolya se szabadult agyoncsépelt, de még mindig aktuális mondanivalók alól. De ahol az erőltetett pózokat leveti, van saját szava és van bátorsága meghallatni a kisebbségi ifjúság darabos, férfias, szinte koraérett hangját (a szót ne tessék a dekandencia kiélt értelmében érteni!) Ropogva égnek mögöttem a hi[dak... Uj földön állok és lebiggyedt szájjal nézem a harap ózó lángokat. Még visszafuthatnék, de nem megyek vissza. Konokul szítom magam mögött a tüzet, mert meguntam a féléletet, nem bírom a halálszagot, a temetőket ... mert szeretem a tiszta utakat, a hitet, a bizó vágyat, mert akarom az életet fenékig s kötésem van a végtelennel. Ha Bólya nem fog eltévedni a klissé-irodalom csábos útvesztőiben, ha azt fogja énekelni, amit lát és érez és nem, amit társai egy része makrancos önhittséggel követel és tapsol, — Bólya szavát érdemes lesz figyelemmel kisérni továbbra is. Mert van benne erő, csak hadd csiszolódjon. És van benne, ami igen megbecsülendő : szókimondás. Vallomás a kutyámnak c. versénél, a kötet végén, az az érzésünk, hogy ha önállósítani tudja magát, meg fogja tudni oldani azt, amihez nagy lélegzettel kezdett. ♦ A két fiatal érdekessége, hogy (még nem formában, még nem is annyira mondanivalóban, mint inkább beállítottságban) hangban már az uj generációt jelentik. Azt, amelyik kicsi korától kisebbségi magyar
