Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-12-01 / 10. szám - Strausz Elemér: Hozzászólások a "Magyar Írás" ANKÉT-jához
Hozzászólások a „Magyar írás“ ANKÉT-jához i. Táncol a világ és mi is vele együtt csehszlovákiai magyarok. Mi a megnemértettek ! Senki fiai ! Vitustánc ez számtalan tengely körül. Múltúnk összes bacillusait érezzük szervezeteinkben. Próbáljuk kiölni. Támadjuk az eddigi kisebbségi politikát és demoralizáljuk vele a tömegeinket ! Vétünk és nem javítunk. Kritizálunk és nem nevelünk mást, csak a zűrzavart a saját bőrünkre. Helytelen ut! Kétélű fegyver ! Bűnös sors az oldott kéve sorsa. Rámutatni a hibára : politika, ellenben a hibát eltüntetni : kulturmunka. Az előbbit csináljuk, az utóbbit hagyjuk. Fordítsuk meg! Ránk úgyis éhes szemek néznek. Megesznek minket! Beszélünk, ankétezünk és nem teszünk semmit! Gyávák, hitefogyotfak, elsöpörni valók vagyunk !Hirdetjük, hogy a kormos arcú munkásifju káromkodásával, kommunista elveivel a mi fiunk, de megtagí djuk őt. Nem teszünk érte semmit! Hagyjuk vadócnak és csak a jaja a mi jajunk, más semmi. Hol közeledtünk feléje? Hol vannak veze tőink? Mivel értettük meg őket? Hogy beszélünk róluk? Központi, összefogó szervezetet ! És nem hangos bombasztokat! Kultúrát és nem harcot! Nem kritikát, de a kritikára vezető tudást! Rossz időben jövünk, de még nem késő! Munkás helyi szervezeteket politika és osztály kizárásával! Magyarságot és Emberiességet! Megérttetést, megértést és nem kuszáltságot, zűrzavart! Az élet joga csak egy és az mindenkié! Hozzájuk kell vinni a kultúrát ! Van már nyomornevelt képzett fiunk elég. Ez összekötő hid. Álljanak élre ! Előre! Meg kell teremtenünk egy „Magyar Népmüvelődési Alapot“! Rossz idő jár felettünk, de még van közöttünk, aki adhat és az adjon. Lejjebb még a már leszállított igényekkel! És tanítani, nevelni idealizmusból, fizetés nélkül és akkor lesz egy tisztanézésü, mindent látó, megértő és megértett uj nemzedék. Akkor jöhetünk már szennyesünkkel bátran a múltból. Munkára ! Nevelni és nem kritizálni ! A Magyar írás barátja. II. A közérdekű gondolatok és tervek közlése kötelesség. — Az odúkból és az elefántcsonttornyokból egyaránt ki kell bújni mindenkinek. Az Ankét során egy régi elgondolásomat adom közzé.
