Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Kritika - Duka-Zólyomi Norbert: Egy balfogás
Kritika forradalom, ellenforradalom, rokkantak, hadifoglyok, kispolgárok, papok, gyárosok, parasztok, munkások, magyarok, románok, folyók, falvak, tutajok, erdők, földek, csendőrök, rendőrök. De minden a felületen táncol, mint egy fakultszinü vásári panoráma, mely bizonyos logikával összeboronálta az élet fotográfiáit, de az életet nem ismeri és nem érzi. Pedig csak logikával, értelemmel, még vörös logikával sem lehet művészetet csinálni. Mintahogy az a kép sem művészi, mely egyszerűen egy sovány parasztot ábrázol — pedig ez szociális téma ! — ha ezt csak a tudományos szocialista meggyőződés, de nem az érzelem, a képzelet rajzolta. Ezért nem művészet ez a regény sem, mely azt mondja ezer szóváltozatban: a szegény ember dolgozik, de éhezik, a gazdag jól érzi magát, mert kiszipolyozza őt. Ezt nem igy ismételgetni kell, hanem megírni: emberek lelkében, cselekedetében, osztályok mozgásában, történésekben ! — Ezért olyarí valószínűtlen és fakóhatású Az Idő Katonái. e összefoglalva, ennek a könyvnek és általában a hasonlókban propagált, proletármüvészetnek keresztelt iránynak a hibái: 1* Anyaga a felület, a külsőségek, a logikai absztrakciók. Az életben nincsenek közgazdasági tézisek, hanem csak történések és csak a tudomány olvassa ki őket belőle, de nem a művészet! És ezekkel az értelmi absztrakciókkal és tételekkel nem lehet az érzelmi összefüggést pótolni. 2. Tartalma nem a lelkiség, az emberek, cselekedetek és dolgok belső összefüggései az érzelem alapján, hanem propagativ, elcsépelt közhelyek, tudományos és hirlapirói megállapítások. (Pl. A szegények éheznek, a gazdagok jól élnek. Forradalom kell és i. t.) Itt példát vehetnének ÚTék és társaik a modern orosz irók erőteljes belsőségétől. — Pl. Konstantin Fin a „Harmadik sebességiben elmeséli egy állami birtoknak a keletkezését. Ö nem hangoztatja folyton, hogy éheznek a szegények, bővelkednek a kulákok és szembeszállnak az új renddel, hanem mindezt megírja, elbeszéli. Gondolatokban, cselekvésekben, kis gesztusokban, sokszor félszegek, helytelenek az új meggyőződésű emberek — nem minden proletár jó és nem proletár rossz, mint Szilágyiéknál — de ebből a sok, lélektanilag megfestett detailból kibontakozik az osztályerő és kollektív munka nagyszerű eposza. — Az orosz irók jól tudják, hogy épen azért, mert lélektant adnak, nem lehet minden proletár jó és nem egyes embereket idealizálnak, mint Szilágyiék, hanem az osztályt, melynek tagjai aztán egyformán jók és fogyatékosak, de élő emberek. 3. A forma: rövid, kijelentő mondatok, háttér és képzelet nélkül. Rövidek, de nem tömörek. Szimbólumok, belső élet: nincsen. Ha néha véletlenül sikerülnek is ezek a mondatok: pl. „Temetik az uzsorást. Papok óbégatnak sírja mellett. Az uzsorás meghalt, az uzsora él tovább“, teljesen kiesnek a keretből — itt pl. valami előzményt vár mindenki arról a halott uzsorásról, de előtte bizony nincsen semmi ilyesvalami — és bántó-furcsán különálló élmény lesz belőle. Tehát a stílus, a forma: vagy száraz frá-
