Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-12-01 / 10. szám - Győry Dezső: Simándy Pál: Az elsikkadt hegyibeszéd

Győry Dezső: Simándy Pál könyve

iizmus és a materialista világszemlélet táborából is. Ezzel számolnia kellett Simándynak s jaj neki, ha nem tette.

Akikben tehát a szellem embereinek földi sorsa iránt is van érzés és szeretet, megborzongunk: Isten megint kiválasztott egy viselős magyar lelket örök önégetésre, szenvedésre, nyomorúságra — üdvösségre.4.

S ez az isteni borzongás nem hagy el.

Mert égessék el, avagy dicsérjék ezeket az igéket, mindenképen tény, hogy a magyar szellemnek európai relációkban is jelentős egyik érdekes és rendkívüli megnyilatkozása jelenik meg előttünk: magyar vallásos talentum, ami ritkaság s az abszolút ethika hirdetője, ami meg európai ritkaság. Ki hát ez az ember?Egy

évtizedet töltött közöttünk, kisebbségi magyarok között, itt Szlovenszkón. Törékeny testét itt hordta előttünk. Szegénységben, sokszor apostoli nyomorban. Segíteni nem hagyott magán. A realitás ötletei lehulltak róla. Ellenségei és barátai támadtak. Nem voltunk vele egészen tisztában, miféle szerzet, micsoda fából faragták. És most a barátok közt nagyobb az elképedés.Én,

aki közel álltam hozzá, sokszor éreztem, hogy ez az ember valami egészen más dimenziókban érez és gondolkozik, valami fétisé van, ami lelki erőt ad neki. Most én is borzongok és úgy érzem, nekem kell megmondanom, hogy — mi sem ismertük őt, az ő barátai. Azért volt annyi érthetetlenségben, annyi megnemértésben, bántalomban és — sajnálnivaló — tanácsban része. Furcsa lemondásait gyávaságnak, önzetlen gesztusait élhetetlenségnek, önfeláldozó cselekedeteit gyengeségnek véltük, bizony, de mennyiszer. S érthetetlen volt, hogy szilaj s fiatalosan pogány zseniskedéseink idején (tán egy egész generációnak itten) csak egyetlen ember, ő volt mosolygó, biztató megértője, — ő, akinek nem hittük el, hogy „hát akkor“ hogyan lehet ilyen erkölcsi ideálja: az önfeláldozásé? s nem tudtuk annak idején, mit kezdjünk elejtett szavaival: abszolút ethika, erkölcsi zseni: a szent... rendeltetést teljesíteni. Valami ilyesfélét mondhattunk rá: „papos beszéd“. (Igaz, ebben a könyvben is sok a theológiai terminusz, de ez ne zavarjon.)

Ez a könyv kellett ahhoz, hogy meglássuk egészében s felfedezzük őt magunknak visszafelé is. Ezt hordta másfélévtizede, célzásokat tett rá, de nem mutatta meg kéziratait nekünk se. Ilyen könyv megmagyarázza a kettősségeket, s minden homályos élhetetlenségéről fellebbenti a fátylat: ez ethikai idealizmus időtlen csúcsa felé tört ez az ember s csak egy parancsot ismar; kiválasztottságérzetének rendelését Jézusimód betölteni s