Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-03-01 / 1. szám - Kritika - Duka-Zólyomi Norbert: Egy balfogás

Kritika

csoportosulását. Nagyon súlyos hiánya a könyvnek, hogy Skuteczky művészetét hallgatással mellőzi.

Ezen hiányok ellenére is Brogyányi könyvét házagpótlónak kell minősitenem. Mint minden úttörő munka: nem lehet teljes és tökéletes. A művészekre ha egyoldalú, de mégis éles fényt vet, annyira, hogy megállapításainak 99 százalékát magamévá tudom tenni. Stílusa kifejezésteljes és fegyelmezett. Néhány gyönyörűen megirt oldala külön értékes része a könyvnek, melyet művészetjellemző illusztrációk gazdagítanak és díszítenek. Szeretném, ha ennek a könyvnek sikere növelné Brogyányi lelkesedő ambícióját, de különösen azt szeretném, ha a képek elfogulatlan meglátásában minél jobban tökéletesednék.

KELLER IMRE

Egy balfogás

Szilágyi András: Idő Katonái. Az Út könyvtárának első kötete

Az Út természetesen felismerte az irodalom, a művészet nagyszerű propagativ erejét és ezért már kezdettől fogva — bár nagyon gyéren — szerepeltetett számaiban verseket is és szépirodalmi töredékeket. (Valkay, Góbi, Virgi, Vajda Sándor, Kúthy Kálmán). Kivéve Vajda Sándornak egyes részeit (Csán Tá Láj) teljesen egyforma felfogásból és szemléletből pattantak ki. A napihirekből és „Schlagwortokból“ összetákolt pártpolitikai irodalom. Ezeket a verseket úgy csinálják, hogy népszerű propagandabeszédeket szétmetélnek 2—3 szóból álló frappáns sorokba. De ez a frappánsság sem menti meg őket a teljes müvészietlenségtől. Mert azt a csodát a proletármüvészet sem tudja megcsinálni, hogy puszta értelmi konstrukciókkal tudjon érzelmet kelteni.

Azért indultam ki ezekből a versekből, mert az „ÜT“ első regényének kiadásakor hű maradt eddigi irodalmi tendenciájához: az értelmi, müvészietlen propagandizmushoz.

Ritkán tűnik el egy könyv oly nyomtalanul az emberből, mint a robbantónak irányított Az Idő Katonái. Mért ? Mert túl van a retorikus és tudományos irodalmon, de nem érkezett el a művészethez. Az 142 oldalnak 10—15 szép mondata vagy gondolata sem tudja a gyors elillanástól megmenteni.

Egy erdélyi faluban 7 testvér él. Tutajos, molnár, fűrészmunkás, favágó: nem a költő képzeletével megalkotott emberek, hanem egy pongyola szociografus papirmaséi. Esznek, dolgoznak, szeretkeznek. Az egyikük, Juliu, volt orosz hadifogoly, Oroszországról mesél, — szintelenebbül, mint a legnivótlanabb baloldali napilap, a másik, Fülöp, bátyjával egy malomban dolgozik és hoszszú délutánokon át versenyt úszik bátyjával és egy kutyával. (Ez az egész úszási és versenyrészlet, amely különben elég tekintélyes helyet foglal el a regényben és individualista szemszögből nézve ügyesen van megírva, a regény kollektív szándékával nagyon érthetetlen viszonyban van). Aztán elviszi a viz a malmot, — ez a