Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-12-01 / 10. szám - Kemény Gábor: Ady Endre Csucsán

Kemény Gábor: Ady Endre Csúcsán

a faluban és «hangversenyt» rendezett a Domokos-féle vendéglő nagytermében. A jólelkű Ady maga csinált propagandát ismerősei közölt, hogy pártolják a «művésznőt» Előre tisztában voli a produkció minőségével, mert este a megérkező közönsége! egyenként figyelmeztette, hogy a művésznőn «nem szabad nevetni».

Ebben az időben (1917 nyarán) már nagy idegesség gyötörte Adyt (veronáll szedett s igy is csak napi 1-2 órát tudott aludni) s talán ennek tulajdonitliató, hogy nem szívesen «dolgozott». A Nyugat szerkesztői Bertukát kérlelték, Írasson cikket, bírálatot Bandival. Délutáni látogatásaim alkalmával nem egyszer felderült az arca.—

Legalább van rá okom, hogy ne Írjak' — mondta szelíd mosolygással.—

Nem szeretek dolgozni, csak olvasni és gondolkozni szeretek — igy nyilatkozott más alkalommal.

És sokat olvasott és sokat gondolkozott a csúcsai szent, termékenyítő magányban. A Budapesti Hírlapért és a Világért maga járt estenként az állomásra. Otthoni könyvtárából sokat olvasgatta akkor Teleky: Erdély történetét, a magyar írók közül Krúdy Szindbádját olvasta, Babits Gólyakalifáját és Kaffka Margitról mint nagy íróról és igazi emberről beszélt különös, áradó szeretettel. És sok szeretettel beszélt öccséről, ki magasabb színvonalra emelte és gerincesebbé tette az addig meghunyászkodó Tanáregyesületi Közlönyt...

Fanatikus magyar volt és ezért fájt neki a magyar elmaradottság. Félig megbocsátva és félig megütődve mesélte, hogy a zilahi kollégiumból kiengedték a nélkül, hogy a porosz-francia háborúról egy szót is szóltak volna neki. Külföldi útjában, egy francia revue-ben látta meg, hogy ilyen háború is volt. (...És szentül fogadta, hogyha még egyszer visszakerül Zilahra, szemére hányja a jámbor história professzornak a súlyos eltitkolást).Nem

bántotta de kínozta őt Magyarország jövendő sorsa. Látta, hogy a végzet elkerülhetetlen és tehetetlenül vergődött fájdalmában. Érezte politikánk, közigazgatásunk Tátális hibáit... Tiszának — mondta Ady egy látó pillanatában — becsületes meggyőződése volt, hogy Magyarországot csak korrupcióval lehet kormányozni... Érezte, hogy a háború, a háborús politika, rossz közigazgatás, szociális meg nem értés katasztrófára fognak vezetni s a felelősök helyett az ő lelkét töltötte el keserű fájdalom.—

Érzem, hogy egy év múlva bojárok fognak a kastélyban ülni — mondta keserűen Ady Endre és---------Ady Endre nem

tudta visszafordítani a sors kerekét.

(Budapest) KEMÉNY GÁBOR