Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-11-01 / 9. szám - Darkó István: Égő csipkebokor
Barkó István : Égő csipkebokor — Elgondolkoztam, hasonlitgattam magunkat, egyszerre az volt az érzésem, hogy süllyedünk. A titkár bólintott:— Ez az ital skálája, a pokoltól a menyországig. Aki fölül kezdi, alul végzi, vagy... hogyan gondolom én ezt ? — Mióta ülünk itt? — kérdezte közbe Gyuri. A titkár két öklébe fogott fejjel hang nélkül felelt: nem tudom. Gózon Józsi orra horkoló reccsenéssel koppant az asztalba. Felkapta a fejét, körülnézett, mint aki nem erre a világra való és földöntúli mosolygással bámult. — Idehallgattok? — Gyuri erőszakoskodva rázta meg a két embert. — Azt akarom elmondani, hogy most már mi lesz velem. Gózon Józsi váratlanul rásujtott az asztal lapjára: — Én becsületes szlovák ember vagyok. Nekitámadt a titkárnak:— Te mi vagy?... Gyuriról tudom. Vele tisztában vagyok... de mi vagy te?— Hagyj engem békében, — mondta a titkár, hogy lehet ilyen intim dolgokat firtatni ? — Intim dolgok? Ellenkezőleg, ez olyan ügy, amiben feltétlenül rendet kell teremteni. Látom, hogy nálad sincs valami rendjén! Úgy, mint nálam.— Nálam minden rendjén van... — Az is, hogy pontosan tudod, mi vagy? Úgy, mint Gyuri, aki bátran mondhatja magáról, hogy ő a magyar nép, a faj, a föld fia?... Szerencsés lennél te titkár, ha ilyen egyszerű lenne a te eseted. Ne haragudj, de úgy szagolom, hogy neked sincs egészen rendben a szénád... Az én apám, megmondom neked, szlovák ember, mert az apja is, anyja is egyszerű szlovák emberek voltak Breznón. Apám maga magyar iskolába járt, magyar jegyző volt, dehát fiacskám, minden csepp vére tiszta szlovák, az ő kártyája rendben van... Anyám azonban magyar lány, tudod fiacskám? Görög Ilonának hívják, mint a balladában azt a Görög Ilonát. Görög nagyapa mulyadi gazdaember, Görög nagymama a kelecsényi biró lánya... No most már, olyan egyszerű azt eldönteni, hogy én mi vagyok? Mi?! Pókhálóból télikabátot szőni, fiacskám, az északi sarkon jégszekrénypatentot szabadalmaztatni, fiacskám, a döglött szamár szájába félcitromot tenni fiacskám és a hátsó részén addig szopni, amíg limonádé jön ki belőle, az mind könnyebb fiacskám... A titkár érdeklődésre élénkült: — Azt mondtad, hogy már eldöntötted magadban... — Igen... De most őszinte leszek, ide hallgass. Mindenképpen tudom, hogy a választásom egyenes és becsületes. Nálam már a nevelés, az iskola is szerepet játszik. Szlovák vagyok,
