Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-11-01 / 9. szám - Krónika - (-s): A Magyar Tanító és a Magyar Irás
Krónika el, mikor épen az Uj Szót propagálta? Hasonlóképen lehetetlen, hogy egy egyetemes kisebbségi kultúrpolitika haszontalan individualizmusnak tartsa az egész nyugati kultúrát, tehát még az Ady-generáció magyar irodalmát is és hogy itt-ott szórváványosan előbukkanó kollektív (?) népköltési termékekre építsen mindent. Ezt máról holnapra nem lehel inszcenálni, még ha véletlenül fel is tételezzük, hogy a civilizáció által lelkileg komplikált emberiséget ki is elégítené. De minden tervszerű kulturmegmozdulásnak a leállítása a kisebbségi magyarság öngyilkosságát jelentené, a minden eszközzel nagyon is felfelé törekvő szláv kulturexpanziók közepette! De mindezt fölösleges is kihangsúlyozni. A Magyar Munkaközösség és a Magyar írás nem é s a k intellektuális szükségletből indult meg, hogy a nyugati civilizációt épen csak a kultursikon behozza. Ezek a megmozdulások a magyarság legszélesebb néprétegeiből rugódtak elő! Azért van, hogy programjuk első perctől kezdve világosan állott mindenki előtt. Csak ellenséges beállítások ferdítették el ide is, oda is (kommunizmus, fasizmus stb.) Mert amikor valaki a magyar szocializmus jelszavára gondol, akkor nem kell idegenből programpontokat kölcsönöznia, ha ismeri a magyar történelmet, a magyar társadalmi struktura tragédiáját napjainkig! A mosti Szentiváni Kúria és a Magyar Munkaközösség biztosan indultak el. És a Magyar Munkaközösség ifjúsági kádere nem csak másodrendű eszköznek tekinti ezeket a megmozdulásokat, hanem szellemi és közéleti formációknak, melyeket be kell töltenie !Az uj csehszlovákiai magyar kulturmegmozdulás tehát először a Lömegek: a magyar tömegek szükségletéből indul ki, másodszor százszázalékban biztos és öntudatos ifjúságra támaszkodik, harmadszor pedig egyetemes koncepciójában az egyetemes kisebbségi magyarság számára készül. z. I. A MAGYAR TANÍTÓ ÉS A MAGYAR ÍRÁS A Magyar Tanító októberi számában Szepesi Gyula keletszlovenszkői magyar tanító panaszt emelt a Magyar írás ellen, mert a M. I. eddig még egyszer sem emlékezett meg a magyar tanítók és tanárok erőteljes, egészséges és minden megbecsülést megérdemlő kultúrmunkájáról. Nem emlékezett meg a Magyar Tanitódalárdáról sem, mely pedig olyan sok kellemes és művészi estet adott már Csehszlovákia magyarlakta városainak. Mielőtt a Magyar írás felelhetne erre a szívből irt és csak testvéri szemrehányásnak szánt igaz cikkre, hadd továbbítsam én, aki szintén tanitókenyéren élek, a magyar tanítók egypárszavas fölkiáltását a Magyar írásnak.
