Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-11-01 / 9. szám - Figyelő - Ivánfy Géza: Vakáció és nagytakarítás a magyar könyvtárakban
Ügyelő sokban igenis van helyiség erre, a kisebb községekben amugyis csalc a hét egyes napjain van könyvtár. A hét többi napjain álljon a helyiség az olvasni vágyók, s erre lassan ráneveltek rendelkezésére. A magyar népi tömegeinkkel való közvetlen érintkezés felvételének elsőrendű eszköze adódik ezzel, mert amig egy könyvkölcsönzés alkalma alig pár perces, szinte nem is személyes, a kiváltani kivánt könyv cimének közlésével ki is merülő találkozás, addig az olvasószoba olvasója belelát a könyvtár belsejébe s a polcok csalogató könyvsoraiból az ügyes, igazi könyvtáros népnevelő tanácsai, felvilágosításai kikövezik azt az utat, amelyen társadalmi, osztálybeli, foglalkozásbeli külömbözőségek miatt magyar magyarral eddig nem találkozhatott. Statisztikai adataink szerint egy cseh olvasó egy évben átlagosan 20, egy német 16, és a magyar könyvtárakban egy magyar átlagosan egy évben 6 könyvet kölcsönöz ki. Minden 1 egész és 7 tized csehre, minden 2 egész 3 tized nemetre jut egy könyv saját könyvtáraikban, és minden 18 magyarra jut egy könyv a mi könyvtárainkban. Csak kiragadott adatok ezek, de kulturfotografia, amelynek sötét lemezét csak magunk retusálhatjuk ki tervszerű, egységes munkával. A meglévő magyar könyvtáraknak szükségük van egy központi szervre is: a magyar könyvtárak országos szövetségére, nem azért, hogy legyen a sok mitsem csináló mellett egy kitudja hányadik, hanem hogy legyen egy, amely programszerűen használja fel a meglévő, tehát már szervezésre sem szoruló könyvtárintézményeinket. Nem tagságidij szedésre, hanem azért, hogy a magyar kuliura e most már közel 700 gyűjtő és tápláló forrása elaprózott és egymásról mit sem tudó mai magukrahagyottságukból nagy magyar tömegeink hatalmas folyamává dagadhassanak. A magyar könyvtárak tervezett szövetsége nemcsak hivatalos intézményeket kapcsol majd össze, hanem ezeken át az olvasó, tanulni, művelődni vágyó magyarok olyan tízezres sorait, amilyen táborral soha egyetlen magyar szervezet nem dicsekedhetik.Ez az olvasókat szinte automatikusan átkaroló egységszervezet nem kíván kacskaringós szabályokat, csak megértést, csak ösztönös egymásragondolást, hogy a beregi, királyhelmeci, lévai, újvári,galántai, csallóközi, meg sok más járás legkisebb magyar falujában is a magyar könyv magyar olvasója érezze, mintha látná, hogy egymáshoz tartozunk és egymásért dolgoznunk kell. A Magyar írás kihagyna egy nagyon fontos feladatkört, ha címét megcáfolón nem terjesztené ki érdeklődését az itt írottakra, s magyar kulturmunkásaink: a magyar könyvtárosok bagatellizálnák saját feladatukat nemzetmentő munkaterületükön, ha nem használnák fel éppen a Magyar írást ennek a szervezetnek a kiépítésére. A Magyar írás legyen
