Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-11-01 / 9. szám - Simándy Pál: Jézus

Simándy Pál: Jézus dalmi és gazdasági kereteket minden körülmények között vétkező em­berek számára kell megépítenünk, miután sem a megtérés, sem az újjászületés nem mentesített még soha senkit a vétkezéstől. Az újjá­született ember is csak vétkező mber marad. Szintén a keresztyénség tanításai szerint. S éppily világosan következik ezekből az is, hogy a szenvedés és nyomorúság feloldása szintén beletartozik az emberi jólét evangéliumá­nak programjába. S végül az sem kétséges, hogy Jézus evangéliuma milyen útmu­tatással szolgál a forradalom és lázadás kérdésében. Mindenekelőtt Jézus maga is tényleg forradalmi szellem és lázadó lélek volt. Bár két­ségtelen, hogy a saját személyét ért sérelmeket bárány szelídséggel tűrte el, de viszont a másokat ért sérelem és jogtalanság ellen a tigris ere­jével és haragjával tudott fellázadni: igy a Jézus magatartása semmi­esetre sem lesz igazolása a passziv rezisztencia elvének. És nem lesz igazolása főleg azoknak a „tanítványokénak, akiket a mások nyomorú­ságának látása tölt el bárány szelídséggel és akik a saját személyüket ért sérelem ellen lázadnak a tigris haragjával. Ami pedig az erőszak kérdését illeti: Jézus valóban ellene van mindenféle gyűlöletnek és erőszaknak. De tudjuk, hogy immár megtanította a világot és éppen a mi napjainkban arra is, hogy miként lehet egy egész nemzet politikai lázadását és szabadságharcát erőszak alkalmazása és gyülöletszitása nél­kül megszervezni és vezetni. * Mindez igaz, hogy igy van, ámde a szociális keresztyénség a kettős evangélium ismeretei nélkül helyezkedett a szocializmus állás­pontjára. A történelmi keresztyénség szociális orientációjának tehát nem egy uj vallásos megismerésben van a magyarázata és indoka. Miben van tehát? Vagy abban, hogy minden értelmi tisztázás mellőzésével ösztönö­sen engedelmekedett bizonyos belső, lelkiismereti kényszernek, vagy pedig abban, hogy magával sodorta a kor szellemi konjunktúrájának szuggesztiv ereje és hatása. Ami az elsőt illeti: a keresztyénségnek mindenesetre meg kellett birkóznia rossz lelkiismeretének nyugtalanságaival és vádjaival. Valami nagy és nem is tisztázott mulasztásnak a felelőssége nyomta és kínozta a lelkét. Érezte, hogy valami szörnyű baj van a világban és ő nyu­godt és zavartalan életet él. A martiromság kiveszett a keresztyénség életéből. Rossz lelkiismeretének háborgásait akarta megnyugtatni és elcsititani azzal, hogy egy határozott és bátor fordulattal — oda állt a szocializmus igazai mellé. Kérdés: hogy az ösztönei helyes és indokolt lépést diktáltak-e számára ? Igaz, hogy Jézus kettős evangéliuma alapján megcáfoltunk min­den érvet, amit a történelmi keresztyénség valaha is emelt a szocializ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom