Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-11-01 / 9. szám - Arany János verseiből (Epitaphium, Szülőhelyem, Cilinder, Szegény Miska sírkövére, Poéta és politikus, A szájasok, Sejtelem, Melyik talál, Vakságban, Civilisatio

Örökéletü, hatalmas alkotásai benne élnek a magyar szivekben. A Toldi, Buda halála, A walesi bárdok, Ágnes asszony, a Tetemre hívás, Bolond Istók stb. közkincsek. Halálának 50 éves fordulója alkalmából az alábbi tintacsepp nagyságú versek filozófiája, életlátása, iróniája a nagy költő emberi arculatát hozza közelebb hozzánk.

EPITAPHIUM

Itt nyugszik ARANY JÁNOS szerkesztő.

Született 1817. március 2-án.

Meghalt . . .

Nincs végezve itt még a cikk, Folytatása következik :

Én-Uram, légy én-szerkesztőm, Uj folyamba újrakezdőm.

SZÜLŐHELYEM.

Szülőhelyem Szalonta, Nem szült engem szalonba.

Azért vágyom naponta Kunyhóba és vadonba.

CILINDER.

A kalapom cilinder, Nem holmi csekélység, Ha fölteszem : magasság, Ha leveszem : mélység.

SZEGÉNY MISKA SÍRKÖVÉRE.

Hát jól van igy, amice Tompa : Én skártba, te végnyugalomba ;

S ha nem pönög lantunk, gitárunk, A varjú sem károg utánunk.

Arany János verseiből