Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-10-01 / 8. szám - Darkó István: Égő csipkebokor
Darkó István : Égő csipkebokor bér már nem leszek, azt jól tudom, de értek a termény üzlethez is, nagy terményes leszek, mint Goldmann Szombatban. De lehetek én más is, ha akarod. Hiba abban nem lesz. Csak az elhatározás hiányzott nálam eddig is, leragadtam a földhöz, de ez a kis betegség felvakart onnan, annyira, de annyira, hogy most már megkeresem a jobbik helyemet, ha elnyikkanok is bele. Hanem nem nyikkanok el, dehogyis. Egyszer már leestem érted a szikláról, másodszor nem fogok, annyi boldogságom legyen... Olyan sebesen beszélgette mindezt, hogy csak maga értette. Ágota mégis közelitő csodálkozással hallgatta, a szavak felszakadt zsilipje alatt fürdött. Néhány gondolatot mégis elkapott az áradatból. Gyurihoz simult. A szája enyhén és nedvesen nyilt ki a bámulattól. Annyi idejük volt még, hogy ennyit mondhatott: — Ha levetetted volna ezt a ruhádat és ezt a csizmái, sokkal könnyebben ment volna minden. — Mi? Hogy mondod? — Hát úgy, hogy ezt a jelmezt ki kellett volna cserélni. Úri ruhában kellett volna bemutatkozni neked. — Kinek? Nekem? — Neked. — Kinek kellett volna bemutatkoznia nekem? — Ejj, nem úgy. Te mutatkoztál volna be nekünk... — Ahá. De hiszen először éppen az tetszett neked, a ruhám. — Azt csak úgy mondtam. Te tetszettél, nem a ruhád. Aztán mindenki csúfolt csizmáddal. Gyuri nevetett: — Látod, milyen szemem van nekem. Hiszen épp most, az előbb mondtam, hogy kicserélem az öltözködésemet. Ennél nagyobbra is készülök. Ez osztán nem a legnagyobb erőfeszítésem. Ha tudom, hogy igy akarod, már eddig is megteltem volna. Látom, hogy kitünően megegyezünk egymással. Ne nézz úgy rám, mert megcsókollak, te, te hegyenülő uraság, Józsi szerint... Órákon át tudott volna igy beszélgetni vele. Úgy is hagyta most abba, mint aki még az elején van a mondanivalóinak. Sietnie azonban nem szükséges. A hosszú éjszakán át még eleget folytathatja, amit most igy jól elindított. (Folyt, köv.)
