Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-10-01 / 8. szám - Kulturkrónika - A Magyar Munkaközösség természetes útja
KULTURKRŐNIKA A Magyar Munkaközösség természetes útja, Kezdettől szimpátiával kisértük azt a mozgalmat, amely irők és az ifjúság kezdeményezésére Magyar Munkaközösség néven a csehszlovákiai magyarság kulturális és gazdasági érdekeinek gyakorlati megvédésére és összefogó, politikamentes, tervszerű kulturmunka elindítására vállalkozott. A gondolat helyes, szükséges, időszerű. Magyar népünk nyomorúsága teljessé vált, állandó lelki földrengések és gazdasági létküzdelmek teremtenek soraiban egyre mélyebb szakadékokat. Kisebbségi magyar életünk kátyúba került, sehol egy egységes gondolat, egy központi koncepció, reális törődés, népünk széles rétegeibe szerteágazó érdekvédelmi hálózat. Politikai bénultság, gazdasági lerongyolódás, kulturális elhagyatottság, élettelén, széteső társadalmi keretek, megállóit munka: ezekből a vonásokból tevődik össze szlovenszkói magyarságunk képe. Kendőzni, szépíteni ezt a helyzetet ma már bűn ! Megakadályozni friss segítő energiák bekapcsolódását a védekező, téglát hordó, uj hajlékokat emelő munkába: halálos vétek ! Igenis, álljanak munkába mindazok, akik eddig ezt valamilyen okból nem tehették s akik a végső bajban erőt éreznek a mentő munkára, az erőfeszítésre, az önfeláldozásra. A be nem vált eszközöket, a sikertelen módokat tegyük félre s ahelyett, hogy élettelen testekbe életet igyekeznénk tornázni, teremtsünk uj, fiatal, de a félretetteknél feltétlenül életképesebb, valóban különb, igazán erősebb kitünőbb testeket. Vannak iaők, amikor mindent újra kell kezdeni, ha élni akarunk! Elérkeztünk egy ilyen időponthoz ! Ha a Magyar Munkaközösség egy ilyen újrakezdésre vállalkozik, ezt a nem könnyű munkáját csak támogatni tudjuk, mindaddig, amig figyelő és kritikus szemünk a munka gyújtópontjában a magyarság érdekeinek tisztacélu védelmét, eszközeiben a puritán egyenesség áldozatosságát látja. Ha tehát a mozgalom ezt mondja : Befelé kell dolgoznunk, az önsegély alapjaira kell helyezkednünk, a magunk erejéből kell önálló gazdasági és kulturális kisebbségi magyar életet teremtenünk, elsősorban a falura kell tekintenünk s a városi magyarság szerepét a gondoskodó atya szerepének kell felfognunk a faluval szemben, a népi gondolat előretörésének útjait kell egyengetnünk, ahol lehet, az aprólékos, gyakorlati, sürgős munka részleteibe kell bocsátkoznunk ; csak helyeselni tudjuk ezt a megmozdulást. Letagadhatatlan tény, hogy a politika nagyobb részt foglalt le magának életünkben, mint amilyenre éppen életünk érdekében szükség volt. A magyarságunkat kitévő egyes ember mindennapjaiban gazdasági és kulturális életet él, ezeknek az igényeknek kíván eleget tenni, itt küzd elemi nehézségekkel, élete nyolctized részét ezek a gondok teszik ki. A politika általában csak akkor érdekli, amikor választ, amikor politikai megmozdulások részeses
