Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-10-01 / 8. szám - Kis japáni antológia. (Átdolg. Féja Géza)
Oh ha tudnám, hogy szabad a szívé, mint a tiszta források vize! Mondjátok: van már kit szeret ? Szóljatok: e lány hol lakik ? Jaj, oh, szerelmem megvakit! UJJONGÁS. (Tsurayulci.) Világosság! és a hegyek felett patakoznak hószinü fellegek, a cseresznyék virága harmatos, itt a tavasz! csodálatos! BÚSKOMORSÁG. (Saigyo.) Hogyha kővé dermedt már szived s benne nehéz üres órák laknak: tiszta bánat vize csillan benne, hogyha esti mezők lágy ködében ive húz a vándormadaraknak. IDEGENBEN. (Jakamochi.) Elűzött a császár és igy élek én öt éve már vad és messze tájon, nem láthatlak egyetlen virágom. Éjszakánként nem ágyazhatom, fáradt főmet kicsi mellbimbódra, de mit tanácsolt sok bús éji óra? Kiskertembe szekfűket vetettem, minden szekfű harmatos virága emlékeztet kedvesem arcára. Vad messze tájon, lásd igy élek én, s ha nem lesz e kis vigasztalásom: síromat egy-kettőre megásom. Átdolgozta: FÉJA GÉZA, Kis japáni antológia
