Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-10-01 / 8. szám - Krammer Jenő: A középiskolások lelki helyzete
Krammer Jenő: A középiskolások lelki helyzete a feltevést, hogy talán lehetne az másképen. Talán változtatni kellene! A mai politikai mozgalmaktól hangos napjainkban ez a töprengés természetszerűleg reáirányul a szocializmusra: a szocialista törekvések, (esetleg, mint Németországban a nacionálszocialista, fasiszta célkitűzések is) a Szovjet-Unió, egyszóval az új alapokra helyezkedés kérdése köti le az ifjúság figyelmét. Itt szembeszökő módon nyilatkozik meg a középiskolások körülhatárolt, külön-világ jellege más ifjúsági rétegek, pl. a munkásifjusággal szemben. Ez utóbbiaknál a saját helyzetük, társaságuk, életkörük egybevág a szocialista mozgalom osztályérdekeivel, tehát egész természetszerűen a maguk mozgalmának ismerhetik el a munkásság harcát. Ezzel szemben a középiskolások az osztálynélküli értelmiség légkörébe kerültek, kis, elsős gimnazista koruk óta állandóan hallottak bizonyos ideális szellemi és erkölcsi „értékekről“, amelyek ellen a szocializmus hardol. Ha tehát töprengéseik közepette elérkeznek a szocializmus gondolatához: ellentmondásba kerülnek az eddig szentnek és rendíthetetlennek elfogadott elvek és a világot megmásítani törekvő szocialista mozgalom között. Ezt az ellentmondást fokozza, hogy a szülői ház is a régi elveket oltotta szivükbe. Jámbor lakosságú vidékeken a vallásos érzés is összeütközésbe jut ezzel a szocialista megoldás-kereséssel, sőt még többé-kevésbé a nemzeti érzés is ingadozást teremt a szocializmusban megváltást sejtő fiatal lélekben. Ha tehát a válság teremtette kilátástalanságából a középiskolás a szocializmus felé keres kivezető utat, egyszerre úgy érzi, alapjaiban rendűi meg és ez a megrendülés annál kínzóbb, minél értékesebb, mélyebb az ifjú, minél meghittebb családi körben él, minél bensőségesebb vallásosság tölti el. Nem kerülik el a vergődést a proletár szülők középiskolás gyermekei sem, mert a gimnázium légkörében tulajdonképen kiszakadtak saját osztályukból, a középiskolába-járás emelkedést jelentett számukra, ez persze megfogja a gyermekleiket és az intenzívebb szellemi munka lassan különbséget, különbözést eredményez. Keveset foglalkoztak még azzal a nehéz lelkihelyzettel, amelybe az ilyen proletárgyermek kerül, saját életkörük már nem érti meg, ezzel szemben az értelmiség, a középosztály gyermekeivel való érintkezésükben is mindvégig érzik különböző voltukat, hiába nem olyanok, mint az úgynevezett úri gyerekek, más fából vannak faragva, más világból származnak. Úgyhogy egyöntetűen beszélhetünk arról az ellentmondásokkal telt lelki helyzetről, amelyben a válság nyomasztó légkörében fejlődő középiskolásaink tespednek. Szóval a mai középiskolások nyomasztó, megbénító légkörben nőnek fel és a fiatalságuk felfelé törő erejében megvillanó forrongás, változtatói-akarás iránya összeütközést jelent a fennálló, beléjükoltott eszmékkel és hitekkel. De a serdülő ifjúság egyik legtermészetesebb mozzanata, hogy csupa feladatvállalás, hősiesség feszül benne, de hol talál feladatot, amelyet teljesíthetne ? Igen, ha az öntevékenység, az önállóság és a személyes felelősség elve végre érvényesülhetne az iskolai munkában. Sok évtizeden át küzdenek már ezért a modern pe
