Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-10-01 / 8. szám - Jarnó József: Martinovits apát és kortársai
Jarnó József: Martinovits apát és kortársai mozgalmainak látszólagos érthetetlenségeiből, hogy érdemes egész terjedelmében ismertetni, annál is inkább, mert úgy tudom, hogy Marczali Henrik kevéssé ismert könyvén («Az 1790/1-diki országgyűlés») kivül sehol sem jelent meg nyomtatásban. „Oh, eleitől fogva sok kint látott szegény parasztok, halljátok meg, amit mondok, könyörüljetek magunkon, midőn látjuk, hogy az urak igavonó barmaikká akarnak tenni, hogy minden héten hat nap toljuk az urak jármát. Akarják azt is, hogy a kutyái és disznói vérrel a vérünk egy becsben legyen, csak jókedvükből is kínozhassanak, verhessenek és megölhessenek bennünket, mert azt mondják, hogy úgy pénzekbe vagyunk, mint a disznó s úgy bánhatnak velünk, mint a disznóval; ha akarják, eladhatnak, ha akarják, megölhetnek, mint a disznót; akarják a királyt is úgy tenni, hogy mirajtunk nekik azt a hatalmat megengedje és erre a király m jgesküdjön, hogy őket ebben nem háborítja. Hát felvegyük-e nyakunkba e baromi igát? Hát disznók vagyunk-e, hogy csak annyi a becsületünk, mint a disznóknak, hát nem embervérünk van-e nekünk, is, hogy csak maga mulatságából is valaki kiontsa, hát nem a mi fiainkból áll a katonaság, kik a királynak híven szolgálnak, nem mi tartjuk-e a királyt és az ő katonáit és ezért nem érdemeljük-e, hogy az országban legyen egy telkecskéje kinek-kinek közölünk. így igazán disznó anyáktól születtünk volna, még a kutya is ilyenképen ugatna : „Bolond a parasztember és a béka nemesebb teremtett állat volna nálunknál.“ Rajta hát egész parasztság, könyörülj magadon, emeld fel botodat, vasvilládat, baltádat a kegyetlen, ingyenélő, huzóvonó, országpusztitó, királytlopő urak ellen, egyező szájjal, szívvel kiáltsd, mint a tátos ezt: 1. Második József császárunknak és királyunknak minden elrendelései mellett megmaradunk, abból csak egy hajszálnyit is eltörölni nem engedünk, mert mind szentek, igazságosak és hasznosak valának, mintha az Isten mondotta volna néki azokat. És ha valaki bánt, vagy^csak szól is ezért, egyszerre öld meg és a mely paraszt azt holtan is nem üti, azt öld meg, mert az is megérdemli, hogy meghaljon. 2. Minden földesur udvarából minden cseléd, szakács, inas,
