Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-10-01 / 8. szám - Sebesi Ernő: Lélekző ucca
Sebesi Ernő : Lélekző ucca Talán csak egy hang. Egy másik ilyen hang. A rendőr svungos pofonokat kent le az újságosnak. 0 félreértette a csattogást. Tapsnak nézte és a sikertől megrészegedve tovább beszélt: — Kenyeret, ne cvibakot! — Úgy van — robajlott a helyeslés. — Cipőt, ne bakancsot ! — Úgy van — zendült a robajló helyeslés. A hangok a rendőrgyürün keresztül keresték egymást. Es meg is lelték egymást. A rendőrkórus túlrikácsolta őket, mert a gumibotok is beleszóltak. Parancsszavak úsztak a levegőben, mint megvadult hullámokon egy luxushajó szörnyű roncsai. — Ne menjetek! — Mi már mentünk! — Mi már mentünk s nem jöttünk vissza! — Mi már megdögöltünk ! Es a hangok úgy süvöltöttek, mint a hírmondók utolsó lihegései. Már húsz rendőr gyűrűzte körül az újságost. Füttyek titokzatos jelentést továbbítottak. A park közepén egy szökőkút gránátzuhatagba tölcséresedett. Az újságos homlokán kisebesedett az isonzói hegy bélyeges emléke, véraláfutásos rémületeivel a gyilkolás bestiálitása. Egy rendőr fejbevágta. Egy másik leteperte. Egy tizedik orronrugta. — Ti nem tudjátok, mi a háború! — mondta a hang. Ugyanakkor az újságost valami feldobta. — Olvastátok? És egy könyv ragadt a kezéhez. A könyvet a saját vére ragasztotta az ujjaihoz. — A Tűz ! Nézzétek !! Olvassátok !!! Egy kitért rendőrtiszt üzleti élelmességre gondolt, de meghökkent. Az újságos nem is volt zsidó. Az újságost újból leteperték. Az újságos megint talpon volt. Orrán, száján habzott a vér. — A Tűz! — piroslott a hang a vérző száján. — Barbüsz! A Tűz!! Olvassátok!!! Itt van, olcsó kiadás!!! A hangok fel és le mentek. Az újságos fel és le hempergett. — Hat korona! Olvassátok! Csak hat koro —
