Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-10-01 / 8. szám - Gömöry János: A szlovenszkói magyar lélek

Gömöry János : A szlovenszkói magyar lélek

Ságokkal és ezt ha nem tesszük, népünket felesleges lelki tortúráknak vetjük alá és végre is célunkat nem érjük el.

Segíts magadon, az Isten is megsegít! Régi jó magyar közmondás ez. Ne várjunk, de ne is fogadjunk el irányítást se kívülről, se belülről, ha az itteni magyar lélek megteremtéséről van szó. A magyar ember sohasem szeretett rendeletre élni, rendeletre cselekedni. Kisebbségi sorsában is maga akarja intézni sorsát. Ezt tekintetbe kell venniük azoknak, akik e nép sorsának irányítói, vagy azok akarnak lenni.

Hála Istennek túl vagyunk már s örülhetünk, hogy túl vagyunk azon az időn, amikor a kisebbségi magyar közéletben hangadó szerepet akartak játszani olyanok, akiknek világháború előtti mentalitásukkal még csak halvány sejtelmük sem volt arról, micsoda célkitűzésekkel, eszközökkel kell az ittrekedt magyarság érdekében dolgozni.

Ma már ott tartunk, hogy az uj nemzedék szárnypróbálgatásaiban jelentkezik a szlovenszkói magyar lélek. Sőt úgy nézem, hogy náluk a magyar lélek pompázatosabb, gazdagabb és életerősebb, mint volt a régi nemzedéknél. Hogy a nyugati eszmék őket is gyúrják, forrmálják, mint ma a világ minden kulturnépét, ez ne aggasszon bennünket. Ettől ne féltsük a magyar lelket. Hallom innen is, onnan is, félni lehet, hogy ez a forrongó lelkű, megújhodást, lelki megtermékenyülést esengő ifjúság belehull a kommunizmus karjaiba.

Hát én épp attól félek, hogy ha ez az eszméktől telitett és őserejében féket nem tűrő fiatalság a gyámkodás kőtőfékje alá kerül, elveszti energiáját, tettrekészségét, mert megszokja, hogy vezessék s az életben kész prédája lesz minden olyan törekvésnek, amely az ittélő magyarság megsemmisítésére irányul. De lesznek ez ifjak közül sokan olyanok is, akik a reájuk erőszakolt kötőféket leszaggatják s épp azért, mert lelkűk szabadságát letiporták, belerohannak a szélsőségekbe. Sajnos, ezek között lesznek, vagy vannak máris az ifjúság legzseniálisabbjai, a magyar fiatalság legékesebb virágjai. Hagyjuk mi tehát a fiatalságot magára! Majd meglátjuk: igy lesz erős, szabad és tetterős a jövendő magyar társadalom. Nem ide-oda lódítható Fejbólintó Jánosokra, de keménykötésü magyarokra van ma szükségünk.

A szlovenszkói magyar lélek megteremtésében legtöbbet tehetnek a szellem bátor harcosai, az irók. És én azt hiszem, hogy nem is fogunk bennük csalódni. Itt is a főfeltétel azonban : a lélek szabadsága, amelyet ne akarjunk lenyűgözni. Sőt, ha valahol, úgy itt nincs helye a gyámkodásnak és nincs is joga senkinek erre a gyámkodásra. A Szentiváni Kúria idei gyűlésén a megjelent irók egyhangúan tiltakoztak minden cenzúra