Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-10-01 / 8. szám - A magyar nép daloló lelke

A magyar nép daloló lelke

e$t al-Ma-Uxft «tnrtoös#cl saaalaM a mából,

(^sXa^gc-dxiltnavaH a JwaMi-váAa nqw-^i...

Lóra csikós, lóra Elszaladt a ménös, Elszaladt a ménös, Csak egyedül maradt A pányván a nyergös.

Nyergeljétök föl hát Azt a pejparipát, Azt a pejparipát, Hadd ugratom által A zavaros Tiszát.

Maroson, Maroson Magam általuszom, Magam általvetöm, Túláti gulyásnál Jó vacsorát őszöm.

Ögyél, igyál,’pajtás, Ez ám az áldomás, Ez ám az áldomás, Majd visszajöttödben Möghajtod az árát.

Hajtottam öleget, Harminchat tehenet, Harminchat tehenet, Kiér ád a kupec Nagybankot öleget.

Nyergeljétök föl hát Azt a sötétsárgát, Azt a barnapirost, Hadd ugratom által A zavaros Marost.

Megkötöm a lovam Diófa ágáhon, Letöszöm kalapom Két első lábáhon.

A szögedi urak Tizenketten vannak, Mind a tizenketten Rólam társalkodnak.

Rászállott a páva Vármegye házára, Vizet hozott szögény Az rabok számára.

Igyatok, igyatok Szögény, elszánt rabok, Az jóisten tudja Mikor szabadultok.