Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-09-01 / 7. szám - Ivánfy Géza: Nemzetgazdaság. Kisebbségi gazdasági társadalmunk és nemzeti vagyonunk
Nemzetgazdaság désük teljes és akadálymentes kifejtését jelenti, amelyek az életet a puszta tengődéstől igazi életté segítik. Legelőbb a nemzeti kultúra — mint igen érzékeny szeizmográf — mutatott rá nálunk az existencia lelki területét veszélyeztelő célzatosságokra, az önfentarLás ösztönével kisérlelezelt olyan összefogó kapcsok létesítésével, melyek a nemzeti kulLura hagyományos erőforrásainak felhasználásával, kulturtársadalmi formák kereteiben vélte a kisebbségi existencia biztosításának legalkalmasabb eszközeit feltalálni. A — hogy úgy mondjuk — kulturális önellátást célzó, sokszor egymásrahalmozolt akciók mellett, melyek legtöbbször megtorpantak a «nincs» barrikádjánál, a beteges formákban kitenyésztett államgazdasági autarkia divatos tobzódása idején igen csábitó épen nemzeti kisebbségi helyzetünkben felvetni a gazdasági önellátás kérdését, és számításba véve gazdasági erőinket, vizsgálat tárgyáva tenni kisebbségi nemzeti korpuszunk existencia-védelmére alakalmas, létező és létesítendő, de azután fejlesztendő gazdasági berendezkedéseinket is. Azt már tudjuk, hogy nyelvünkön ennyi meg ennyi iskolában tanítanak. (Igaz, hogy emellett existenciánkra fontos, hogy azt is tudjuk, hogy mennyit tesz ki összegekben például az összes magyar iskolák dologi fenntartási költsége, mekkora összegre rúg pl. a tanulók tanszer, könyvellátása stb.) Tudjuk, hogy kisebbségi nyelvi jogainkkal mekkora területeken élhetünk, a kultúra társadalmi ápolására milyen s hány intézményünk van. Bizonyára érdekel azonban bennünket — hiszen a kultúrát ez tartja fenn — a sok százezer magyar existenciája is a gazdasági életben.A magyar kisebbség — hiába állítjuk, hogy az életszínvonal valamennyiünket egy osztályba sülyesztett — nincs hijjával gazdasági értelemben olyan tagozódásoknak, amelyek velejárója a társadalmi differenciálódás. Az a vezető társadalmi szerep, melyet a megszakadt nagy egységben az u. n. intellektuel réteg— számban tulajdonképen mindig kirívó kisebbségében — vállalt és játszott, az államigazgatás száz és száz hivatalában s hivatalos erejével, befolyásával, kisebbségi életünkben eltűnt, áttolódott az uj impérium által alkotott s a régihez hasonló szerepet betöltő hivatalnok osztályra. Ami ebből a hivatalnok rétegéből megmaradt, — szigorúan körülhatárolt területen és^ nemzeti életünk kollektivumára való befolyáslehetőségben is megbénítva — az a magyar tanítói társadalom, mely számánál és a kulturmunka egysége teremtette helyzeténél fogva egyedein túl is nagy értéket jelentő és kulturális existenciánkat biztositó testületi szerepet tölt be. A közigazgatásban elhelyezkedett tisztviselőink — a rendelkezésre álló statisztika szerint az összes közigazgatási alkalmazottak között alig 5 o/o-kal — domináns arány
